Fülszöveg
"A hadifoglyok vert menete az egyik város szűk utcáján gyalogol erőltetett menetben. Az úttest felett vastraverzekből készült felüljáró ível. A járdákon két oldalt felizgatott tömeg: ordítanak, köpködnek, a mi menetünk szélén haladókat ököllel ütlegelik, kiugrik közülük egy rossz arcú alak, vastag drótdarab a kezében - odahaza csikódrótnak nevezték, nem könnyű hajlítani -, a végét markolja, aztán elkezdi vele csépelni a hozzá legközelebb haladókat..."
"Ez az esős idő jó pár napon át tartott, s a legelőn, a mintegy kétezer összezsúfolt ember számára leírhatatlan helyzetet teremtett. A talaj a nedvesség következtében fellazult, a bakancsok tipródása folytán a füves felület pillanatok alatt elenyészett, s minél idegesebben topogtak a szerencsétlenek az így keletkezett sárban, annál mélyebbre süppedtek bele. Az éjszakát ebben a felülről hulló, s lent sártengerré váló szörnyű pokolban kellett eltölteniük... aztán másnap-harmadnap ugyanez folytatódott, amikor a gyengeségtől már állni sem...
Tovább
Fülszöveg
"A hadifoglyok vert menete az egyik város szűk utcáján gyalogol erőltetett menetben. Az úttest felett vastraverzekből készült felüljáró ível. A járdákon két oldalt felizgatott tömeg: ordítanak, köpködnek, a mi menetünk szélén haladókat ököllel ütlegelik, kiugrik közülük egy rossz arcú alak, vastag drótdarab a kezében - odahaza csikódrótnak nevezték, nem könnyű hajlítani -, a végét markolja, aztán elkezdi vele csépelni a hozzá legközelebb haladókat..."
"Ez az esős idő jó pár napon át tartott, s a legelőn, a mintegy kétezer összezsúfolt ember számára leírhatatlan helyzetet teremtett. A talaj a nedvesség következtében fellazult, a bakancsok tipródása folytán a füves felület pillanatok alatt elenyészett, s minél idegesebben topogtak a szerencsétlenek az így keletkezett sárban, annál mélyebbre süppedtek bele. Az éjszakát ebben a felülről hulló, s lent sártengerré váló szörnyű pokolban kellett eltölteniük... aztán másnap-harmadnap ugyanez folytatódott, amikor a gyengeségtől már állni sem tudtak, akkor a szörnyű sárba lefektették a köpenyüket, arra feküdtek..."
"Amikor Jenő elmesélte, hogy - akárcsak a többi parasztnál - náluk is redukálták a napi élelem-adagot, s ugyanúgy csak krumplit kapott, mint a legtöbb magyar és német hadifogoly, tréfálkozni kezdtünk vele, hogy mi a magunk nyomorúságát még csak megértjük, de nála a háziak leánya még biztosan a harmincas évei alatt jár, tehát rajta múlik, hogy fordít-e a során... ahogyan Jenő mesélte, a leány nyomban elhagyta magát, ezáltal mindketten egyensúlyukat vesztették, s teljes hosszukban bezuhantak a szénakészlet közepébe. E jótékony segítség megkönnyítette mindkettőjük helyzetét, s ettől kezdve Jenő élelmezése többé nem hagyott kívánnivalót maga után..."
"A konok fal, amelybe bele ütköztünk, valahányszor a jövőnkre, sorsunkra gondoltunk, úgy dobta vissza gondolatainkat, mint valami betontömb a labdát. Ezért akartuk mindenféle léhasággal agyonütni az időnket, ha találkozhattunk, s ezért estünk kétségbe, mihelyt a gondolatainkkal magunkra maradtunk. Kemény próbatétel volt ez..."
Vissza