Éjszakai csöngetés

Fülszöveg

A túl alacsony ülőalkalmatosságról - mint korábban annyiszor - körbejárathattam a tekintetem a már végleg elárvult műhelyben. A szokatlanul nagy szoba jobb oldali falát beborítja a könyvtár. Elöl, a két ablaknál most is ott emelkedik a régimódian hatalmas íróasztal. Rajta az írógép. Kehelyben a tollak, odébb a magnó, a szélén mappában a jegyzetek, a másik oldalon különféle, de szakrális rendben várakozó üres papírok. Mondtam is egyszer Gállnak, engem ez a szoba egy vidéki templomra emlékeztet. Akkurátus rendjével, a csönddel, a megfegyelmezett, igába kényszerített áhítat eszközeivel. Itt minden a mindennapi vezeklést (az írást) szolgálta.
"Tele vagyok jegyzettel, töredékkel, apró, egyszer már lekerekített történettel, novellával. Most újra össze akarom rakni őket, a sok részből föl akarok építeni egyet..." - hallottam a hangját.
Tudtam, ily módon született A ménesgazda is.
Végigjárattam a tekintetem a szobán, azt is tudtam, az újabb nagy regény már nem születhet meg. Gáll Istvánt néhány napja temettük. A fájdalom ott, abban a pillanatban valami furcsa tisztelettel keveredett bennem. A máskor szinte zavaróan nagy rendet akkor a leltározás zűrzavarával, olyan nagyon átmeneti, mint egy nagy költözéskor. Mint egy végleges elutazáskor.
Az írók néha túloznak. Olyan művekről is beszélnek, amelyek még nem is öltöttek testet a papíron. Gállnál ez másképpen volt. Óriási tömegű írás halmozódott a műhelyében rendben, bármely pillanatban kikereshetően, felhasználhatóan. Az anyag valóban együtt állt egy újabb nagy vállalkozásra. Bontogatva a csomagokat, olvasva az oldalakat s mellette a margóra vetett jegyzeteket, néha sejteni véltük egy új, egy más minőség körvonalait.
Nem tudhatjuk, melyik dossziéból mit használt volna fel ő maga. Lehet, hogy oldalakat, lehet, hogy csak egy jelzős szerkezetet, egy felvázolt szituációt...
A posztumuszkötet novellái az ismert Gáll-portrét gazdagítják, árnyalják. A rádiójátékok, forgatókönyvek most először kerülnek egymás mellé. Közülük felhívom a figyelmet az Ákelkur?-ra. Nagy műnek tartom.
A harmadik részt Gáll István önmaga által élőszóval megfogalmazott életútja, alkalmi számvetése jelenti. Természetszerűen rövidítve és csonkán. De így is mintha regényt olvasnánk. Dokumentumregényt. Alkotója Gáll István - és az elmúlt fél évszázad magyar történelme.
Módos Péter Vissza