A ménesgazda/Az öreg

Fülszöveg

A ménesgazda az ötvenes évek legelején játszódik. Az ország déli határán, valahol Mohács alatt fekszik a regénybeli Mohor község, és annak közelében, a határ mellett, távol az emberektől, van egy méntelep. Busó János vezetőnek kerül a méntelepre, ahol egykori méneskari tisztek és tiszthelyettesek az alkalmazottak, ebben az idegen környezetben kell élnie, dolgoznia. A bizalmatlanság kétoldalú. A tisztek gyűlölik a rendszert, bukására számítanak. Busó János pedig apja cselédsorsa és 19-es múltja, képviselő bátyja pozíciója és saját kommunista meggyőződése miatt is idegenkedik beosztottjaitól. De a méntelep összeköti őket. Együtt kell élniük. A regény mintegy a népmese három próbáját, három újragyűrkőzését jeleníti meg, mert Busó János meg-megfut a feladat elől, de mindig újra kezdi. A hétköznapok közös munkája, a lovak szeretete közelíti egymáshoz Busót és embereit: megismeri, megérti őket, segíteni próbál rajtuk - akár akaratuk ellenére is.
Az öreg színhelye egy magányos szivattyúház a bányatelep peremén, a hatvanas években. Itt szembesül két ember: az öreg meg a fiú. Az öreg nehéz éveket megélt, a munkásmozgalomban évitzedeket eltöltő veterán bányász, akin túllépett a történelem, félreállították. A fiú erőszakos és izgága legény, nemrég rokkant meg a bányában önhibájából, s reménytelenné vált jövője miatt düh és dac forr benne. Csendes, majd ádázul fellobbanó harc indul a korra, életsorsra olyannyira különböző két ember között. Az öreg elhatározza, hogy embert farag a fiúból. Világéletében harcolt, konokul, keményen és könyörület, taktikázás nélkül azért, amit helyesnek tartott, és ez túlzásokba, tragikus tévedésekbe sodorta - most ez a fiú az utolsó lehetősége, hogy valamit jól, eredményesen megvalósítson. A fiú keserűen, alattomosan lázong az öreg nyomasztó emberi fölénye, zsarnokian tiszteletet parancsoló lénye ellen. A küzdelemnek látszólag nincs győzetese. A fiú lázadása ismételten kudarcba fúl, az öreg minden erőfeszítése, példamutatása, intelme hatástalanul pereg le a fiúról. De az öreg alakja önmagán túlmutató távlatokat hordoz, múlt és jelen lényegi összefüggéseire világít rá, hősi tettekből és tragikus tévedésekből álló életét a történelem formálta felemássá. Vissza