Galaxis a múzeumban

Előszó

Részlet:

A könyv makrokozmosz: a tudás, a bölcsesség, az univerzum, Liber Mundi - A Világmindenség egy óriási könyv. A könyv mikrokozmosz: az anyag, az ember, a szív, a lélek. A csukott könyv a szűz anyag, a nyitott a már megtermékenyített. Csukva a könyv őrzi a titkát, nyitva kitárja annak, aki beléhatolni képes.
A múzeum zárt tere rejti magába az univerzumot: a Naprendszert, a világunkat uraló geometriát, a képkeretekbe zárt, plasztikba öntött könyvgalaxist. Mikro- és makrokozmosz határa lezárul és végtelenné tágul ebben a térben. Lengyel András kiállítása e lezárt végtelen határait feszíti: felidézi és megszünteti egyetlen gesztusával. Nincs olyan tárgya, amely embert ábrázolna - és minden tárgya az embert, az emberi ésszel mérhető világmindenséget idézi. A művek arisztikuma - vagy épp ellenkezőleg, szándékosan elnagyolt, vállaltan pszeudo-megfogalmazása - és a felidézett gondolatok között mindig ellentét feszül: a vágyott harmónia mögött felsejlik az ember önpusztító-önromboló, diszharmonikus világa.
Bolygókat fest, a kerek vásznak mögött világűrfekete háttér, amely nem tűri a fal síkja által megszabott szabályos keretet, széles gesztusokkal tör ki. A körök egysége, zárt tökéletessége mögött ott a megzabolázhatatlan végtelen. Az ember nézi az eget, s ha festő, olyannak ábrázolja az égitesteket, ahogyan látja őket: óriási Hold, kicsike Nap. Egyetlen falsík idézi meg az univerzum végtelenjét, a Naprendszer szabályszerűségét és a szubjektív emberi tapasztalást. Vissza