Vác - Műemlékek

Előszó

A fővárostól északra fekvő Vác a Duna bal partján a síkság és a hegyvidék találkozásánál terül el, ahol a nagy folyam kiszabadul a hegyek szorításából, nagy ívben délnek fordul, folyása lelassul és kisebb-nagyobb szigeteket alkotva tart a főváros felé. Nyugatról a Duna határolja, észak felől pedig a Cserháthoz tartozó 652 m magas Naszály hegy emelkedik védőn a város fölé.
Vác területe már a legrégibb időben is lakott hely volt, hiszen az emberi élethez szükséges feltételek adottak voltak. A város északi határában a régészek bronzkori öntőműhelyre leltek 1881-ben, a délre fekvő és ma is üzemelő kavicsbányában igen sok kelta és avar sírra bukkantak, a Hétkápolna környékén pedig 1884-ben honfoglalás kori sírokat találtak. Római emlékek nem kerültek elő, mert ez a város nem volt része a Római Birodalomnak, amelytől a Duna, mint határfolyó választotta el.
A váci püspökség alapítását a történészek egybehangzóan első királyunknak tulajdonítják, aki tíz egyházmegyére osztotta az országot. Ezek közül a váci a későbbiek között szerepelt, a székesegyház az alapító életében nem készült el. Az első püspöki templomot I. Géza építtette az 1074-ben lezajlott mogyoródi csata után, fogadalmához híven, miután Salamont legyőzte és elfoglalta a trónt. Ez a templom a mai Géza király téren állott a püspök palotával, a kanonokok házaival és a fegyveres szolgák szálláshelyeivel együtt. Ez volt tulajdonképpen a város magja, melyet erődítéssel, sáncokkal vettek körül, vagyis az akkori fogalmak szerint várat építettek. Vissza