Galamb a kalitkában

Előszó

Valamikor (tiz év előtt) ugy irtam az elbeszéléseket, hogy két-három thémából tákoltam össze egyet; az egyik sujet-met, mert rövid volt, hozzáragasztottam egy másikhoz s a kettőből mégis kitelt egy jókora történet.
Mire megvénül az ember, kifogy a leleményességből. Most más csak egy thémám van s két elbeszélést akarok belőle irni.
És a muzsa segitségével meg is lesz. Sőt a nélkül is. Mert a muzsa is kivénült dáma már, a ki a világot uralta egykor, most mindössze egy apró pipere-üzletet tart;hajdan költőket inspirált, ma a csinált virágok korszakában, legfölebb a toilettet teheti hangulatossá. A háztartása is más volt azelőtt; szép szobalányát, a Fantáziát elbocsátotta szolgálatából s a helyett egy szurtos, mogorva mindenest tart: a Megfigyelést.
Az első elbeszélésnél még hasznát veszem, de a másiknál csak lábatlankodnék. Ebből is láthatják a tisztelt olvasók, hogy igen furcsa dologba fogtam bele, mely hasonlitani fog azokhoz a ravasz képekhez, a minők sok helyütt láthatók a magyar házakban. Ha szembe nézik őket, akkor Garibaldit ábrázolják, ha oldalt akkor Pius pápát. Két kép van egy képen. Mindkettő komoly egyenként, de összevéve a kettő, komikus hatást gyakorol.
Mindezeknél fogva én is odabigyeszthetném czimnek: "Galamb a kalitkában" humorisztikus elbeszélés - pedig a lehető legkomolyabb két történetet fogják tőlem hallani. Vissza