Galaktika 5

Előszó

Részlet:
Emmy problémája
Emmy egy jókora teremben lakott - mi így mondtuk: lakott -, amely valamikor az Egyetem Katonai Tanszékének fegyvertára volt. Falát halványszürkére festették, fölhúztak benne néhány válaszfalat és üvegkalitkát, de a régi fegyvertár lényegileg változatlan maradt: óriási, és az alaprajza is ugyanaz. Az egyik végét széltében majdnem teljesen betöltötte Emmy; öt méter magasra nyúlt, s vagy hétméternyit foglalt el a terem hosszából is, egészen a süppedő szőnyegekig. A felületes szemlélő nem látott mást, csak néhány hatalmas, műszaki szürkére zománcozott acélszekrényt, műszertáblát, amelyen apró lámpák villogtak, néhány kapcsolót és egy nagy vörös világítótestet. Mikor Emmy épp hallgatott, nehéz lett volna a kívülállónak megmagyarázni, hogy Emmy fehér köpenyes szolgái, akik éjjel-nappal keresték a kedvét, miért oly tisztelettelien halkak.
Emmy vezetékneve sokkal hosszabb volt - M. VII. typ. sz. Manndenker-Golemacher féle Beépített Elektronikus Számítógép -, de akik érte dolgoztak, s akikért ő, azok egyszerűen Emmy néven emlegették. Nemcsak a rövidség kedvéért, hanem mert Emmy erős egyénisége áthatotta közvetlen környezetét. Mi, akik a gépteremben dolgozunk, akarva-akaratlanul majdnem mind személynek éreztük; okos, következetes, barátságos személynek. Beszéltünk hozzá; s ha mérföldnyi vezetéke, ezernyi vákuumcsöve segítségével megoldott egy-egy különösen bonyolult kérdést, elégedetten megsimogattuk. És tompán zümmögő jelenlétében még a hangunkat is lehalkítottuk. Vissza