Előszó
Részlet:
"- Tetszett? - Vincenzo megrántotta a gyeplőt, a sima szőrű pejló kicsit gyorsabban haladt, de még mindig zajtalanul - az eredeti utat szőnyegként borították a lehullott tűlevelek .A ló...
Tovább
Előszó
Részlet:
"- Tetszett? - Vincenzo megrántotta a gyeplőt, a sima szőrű pejló kicsit gyorsabban haladt, de még mindig zajtalanul - az eredeti utat szőnyegként borították a lehullott tűlevelek .A ló farán fényfoltok táncoltak.
- Mintha örültek volna nekem - mondta csodálkozva.
- Persze, örültek. A faluban elég egyhangú az élet. Minden új ember eseményszámba megy. És hát a szállodától függnek. Bor, tej, hús - mindenféle, amit náluk veszünk a vendégeinknek.
Az út menti bokrokban tarka madarak tettek-vettek: amikor a szárnyukat igazgatták, úgy tűnt, mintha kék villanások ugrálnának ide-oda.
Ugye, ízlett önnek a bor? Az, amit a kocsmában kóstoltunk. Szállítanak belőle nekünk. Hordókban.
- Igen - mondta bizonytalanul. - Azt hiszem.
A bortól egy kicsit zúgott a feje.
- Mi nem exportálunk bort, de mégis érmeket nyerünk a nemzetközi kiállításokon.
- A városban minden más - sóhajtotta ő -, itt mindenki úgy viselkedik, mintha még sok ideje lenne. Rengeteg ideje. És sehova sem kell sietni. Csak élni, és ürülni, és szeretni egymást. Úgy szeretnék..."
Vissza