Galaktika 255.

Előszó

Olvasáspont
Elképesztő forradalom zajlik körülöttünk, az olvasási kultúra forradalma. Évezredes hagyományok, szokások változnak meg, valószínűleg mindörökre, az elkövetkező egy-két évtized során. Néha én magam is, pedig próbálom figyelemmel kísérni az eseményeket, csak ülök, és kapkodom a fejem jobbra-balra. A Gutenberg kora óta szinte változatlan könyveket először az asztali, majd a hordozható számítógépek, laptopok, notebookok igyekeztek kiváltani, de ez a folyamatnak csak a kezdete volt. Aki lemondóan legyintett, mondván, ilyen nehézkes eszközökre úgysem lehet átszoktatni az olvasó embereket, annak rövid távon igaza lehetett ugyan, de már akkor is egyértelműen látszott, hogy nem ez lesz az utolsó állomása a technikai fejlődésnek. Megjelentek a táblagépek, az érintőképernyős okostelefonok, és már most csak egy lépés választ el bennünket attól, hogy egy ügyes kis kontaktlencsével egyenesen a szemünkbe vetítsük a szövegeket, információkat vagy akár a háromdimenziós képeket. És hogy mi jöhet ez után? Talán a kiberpunk történetek kedvenc jackdugója a tarkóban, amin keresztül szélessávon tölthetjük fejünkbe az adatokat.
Bámulatosak a lehetőségek, és mindegyik nagyságrendekkel növeli az információ-feldolgozás hatékonyságát. Nemsokára másodpercek alatt befogadhatjuk a Háború és békét, a teljes Harry Potter-sorozatot vagy az Encyclopaedia Britannicát De vajon nem vész-e el valami az élményeknek e hihetetlenül felpörgetett habzsolása közben? Lassan felnőttkorba lép egy új nemzedék, amelynek már munkát, nyűgöt jelent inkább az olvasás, és az írott szó szépsége, dallama helyett csak az foglalkoztatja, hány mega- vagy gigabájtot foglal el egy-egy adathalmaz a tárolóján. Pedig jó, izgalmas dolog ez a forradalom, mint a forradalmak általában. Mindössze annyit kéne észben tartanunk, hogy tanuljunk meg élni a frissen kapott lehetőségekkel, ne csak együtt éljünk velük. Ma már egy kisebb kézitáskában magunkkal vihetnénk az egész világirodalmat akár egy idegen bolygóra. Ez a lélegzetelállító teljesítmény azonban mit sem ér, ha közben elfelejtünk olvasni. Vissza