Megjegyzem...

Fülszöveg

"Rejtélyes nagy kort értem meg, s hallottam valahol, hogy az effajta magas kor nem csupán feljogosít, de valósággal kötelez olyasmire, hogy memoár, emlékirat satöbbi. Ha ez így van, akkor én is kötelezve vagyok, ez világos. Ami az életmódomat illeti - hasonlóan jónéhány más vadgalambhoz, éveim nagyobbik felét az emberek ablakpárkányain éltem le. Nem nehéz belátni, hogy ily módon kialakult az a közelség köztem és a párkányom túl élő emberek között, amilyennek más élőlény nem örvendhet - már amikor ezt örvendetesnek lehet nevezni...
Életemet tehát úgy rendeztem be, hogy tengelyében az emberek dolgai álljanak pontosabban egyre mohóbb érdeklődésem az emberek dolgai iránt... Gondolom, nem lesz helytelen legalább futólag megemlíteni azt is, hogy mi mindennel ismerkedtem meg. Hallgattam például történelmet, régészetet, fizikát és kémiát, hallgattam klasszika-filológiát, művészettörténetet, és természetesen hallgattam marxizmust. Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy bizonyos sugarú körben én vagyok az egyetlen marxista vadgalamb..."
Így mutatkozik be Galabárdi Zoltán új kisregényének hőse, egy pesti illetőségű vadgalamb, "aki" életmódja folytán olyan tapasztalatokat szerez az emberekről, amelyeket érdemesnek tart a világ elé tárni, némi tanulság végett. Emlékirataiban hol szatirikus, hol ironikus, hol éppen csak morgolódó hangon szól az elmúlt húsz év néhány figyelemre méltó vonásokról... Vissza