A megérintett

Fülszöveg

A megérintett cselekményideje a huszadik század huszas éveiben indul s az ötvenes évek első felében zárul, lényegében a kisebbségbe került délszlovákiai magyarság kiszolgáltatottságát, küzdelmeit próbálja összefoglalni az egyén, az egy-ember történetén keresztül. A regény névtelen hőse, a "megérintett" életsorsa a sorozatos vállalások és kudarcok láncolata, amelyben a "hős" inkább áldozat, vagy méginkább: a mindig feláldozott ember.
A termékeny és sokműfajú író ezzel a régebben keletkezett regényével azt bizonyítja, hogy miközben nem szűnt meg vonzódása a tényirodalom műfaja iránt, aközben fölerősödött benne az egységben láttatás igénye, meghatározóvá vált a történelmi folyamatok belső kapcsolódásainak, összefüggéseinek vizsgálata. Nem is annyira a hatalom és az erkölcsök örök konfliktusa foglalkoztatja, nem az ellenállás, a szembeszállás morális lehetőségei, mint inkább - Veres Péter régen sokat használt, mára már szinte feledett szavával - a "balgatagság", a balekság természete, alakrajza. Azé a viselkedés- és magatartásformáé, amelyik az élet elviseléséhez mintegy eszközként használja az önámítást, gyengének bizonyulva az öntudat, az önérzet megerősítéséhez. Önnön emberi esélyeiről csak vázlatos fogalmai lehetnek, hasonlóképpen a történelem sorsdöntő eseményeiről. A hős névtelensége is ezt nyomatékosítja: mintha csak vázlata lenne egy soha ki nem teljesedhető emberi sorsnak, a Trianon utáni kisebbségi magyarság sorsának.
Márkus Béla Vissza