Schola Cantorum Sabariensis

Előszó

Szombathelyen hat évtizeddel ezelőtt több mint 10 éven át működött a Schola Cantoruni Sabariensis énekkar. A kórus múltját idéző emlékekből állt össze e könyv anyaga.
Zenei együttesről emlékezni - fennmaradt hangzó dokumentum hiányában - természetesen csak nagyon szubjektíven lehet. Mégis, mit jelentenek ma ezek a visszaemlékezések? Az énekkar tagjainak a legtöbbéig hiszen ők személyesen részt vettek a napi munkában; a kortárs hallgatóknak is sokat, emlékeztetve a régi egyházzenei és koncertélményekre. Nekünk, kései utódoknak nyilvánvalóan egészen mást: a szakmabelieknek a hozzáértés, a következetes, áldozatkész pedagógiái és művészi munka példáját; a lokálpatriótáknak pedig büszkeségét, szűkebb vidéki kereteket szétfészítő tevékenység évtizedek múltán is élő eredményét.
Az újságcikkeket, híradásokat, dokumentumokat, leveleket, visszaemlékezésedet olvasva egy nagyhatású személyiség, dr. Werner Alajos képe rajzolódik elénk: pap, teológus, karnagy, orgonaművész, zeneszerző, zenetudós, de mindenek előtt pedagógus. Ez a sokoldalúság fáradhatatlan alkotóerővel, töretlen hittel, tehetséggel együtt eredményezte a kórus létrejöttét, tevékenységét, működését.
Sajnos, a háborús idők, majd a következő évek-évtizedek nem kedveztek a továbbfejlődésnek, egy ígéretes nemzetközi karrier kibontakozásának. Hogy a fennmaradt emlékek törékeny tükrében mégis követendő példát láthatunk, köszönet érte mindenkinek, aki hozzájárult a könyv létrejöttéhez, különösen Németh Jánosnak, Szombathely-Szőllős kanonok-plébánosának, aki évtizedek óta gyűjti és őrzi a kórus, dokumentumait. Vissza