Előszó
Sokszor felvetődött bennem a kérdés: szeretik-e községünk lakói Vecsést? A mi községünkről keveset tanulnak gyermekeink az iskolában. Keveset tudnak múltjáról, fejlődéséről, mai életéről. Pedig...
Tovább
Előszó
Sokszor felvetődött bennem a kérdés: szeretik-e községünk lakói Vecsést? A mi községünkről keveset tanulnak gyermekeink az iskolában. Keveset tudnak múltjáról, fejlődéséről, mai életéről. Pedig igazán csak azt szerethetjük, amit jól ismerünk. Sokan nem itt születtek, de itt nőttek fel, itt laknak s így ezt a községet tekinthetik szülőföldjüknek. Itt éljük hétköznapjainkat, itt vagyunk ünnepeinken. Ide kötődünk.
Hogy jobban megismerjék községünket, nézegessék a képeket, olvassák a hozzájuk kapcsolódó tájékoztatókat, verseket s gondolkodjanak el azon, milyen értékeink vannak! Minél jobban megismerjük községünket, annál jobban megtaláljuk azokat az értékeket, amelyeket létrehoztunk. Büszkék lehetünk arra, ami szép és amely továbbfejlesztése már a felnövekvő ifjúságra vár. Munkám során Ipolyi Arnold gondolata vezérelt:
"Őrizzük emlékeinket,
gyűjtsük össze töredékeinket
nehogy végleg elvesszenek s
ezáltal üresebb legyen a múlt
szegényebb a jelen, s kétesebb a jövő."
E könyv lapjain arra vállalkoztam, hogy összegyűjtsem a közel 22.000 lakosú Vecsés szerény mennyiségű köztéri, egyházi - szobor, emléktábla, emlékmű - alkotásait. Összesen 43 alkotás lelhető fel községünkben, s ezeknek több mint a fele a rendszerváltozás -1990 - után lett felállítva vagy elhelyezve. Vannak szobrok, emléktáblák az iskolákban, temetőben, templomokban.
Vissza