Fülszöveg
Ez a könyv két, Aquinói Szent Tamás filozófiáját és teológiáját tárgyaló nagyszabású tanulmányt, továbbá a "skolasztika fejedelmének" két eredeti és csorbítatlan szövegű művét tartalmazza, ami nyilvánvalóvá teszi megírásának és kiadásának célját: újra felidézni - munkássága legfontosabb aspektusainak bemutatásával - a keresztény gondolkodás meghatározó személyiségének alakját és életművét, és ízelítőül megszólaltatni őt magát is.
Egy Aquinói Szent Tamással foglalkozó mű megjelentetése már régóta esedékes volt. A keresztény, tehát Krisztus-központú gondolkodás - minden jel szerint - kiállta a legújabb idők próbáját is, és a "modern" irányzatokban csalódott, vagy azoktól nem eleget kapott keresők egyre nagyobb kíváncsisággal fordulnak a felé a szellemi irányzat felé, amelynek válaszait az élet, a halál és az igazság végső kérdéseire most sem sikerült meghaladni. A szellem csataterén nem először és valószínűleg nem is utoljára zajlik le ez a folyamat. Az ún. "modernek" produkcióit...
Tovább
Fülszöveg
Ez a könyv két, Aquinói Szent Tamás filozófiáját és teológiáját tárgyaló nagyszabású tanulmányt, továbbá a "skolasztika fejedelmének" két eredeti és csorbítatlan szövegű művét tartalmazza, ami nyilvánvalóvá teszi megírásának és kiadásának célját: újra felidézni - munkássága legfontosabb aspektusainak bemutatásával - a keresztény gondolkodás meghatározó személyiségének alakját és életművét, és ízelítőül megszólaltatni őt magát is.
Egy Aquinói Szent Tamással foglalkozó mű megjelentetése már régóta esedékes volt. A keresztény, tehát Krisztus-központú gondolkodás - minden jel szerint - kiállta a legújabb idők próbáját is, és a "modern" irányzatokban csalódott, vagy azoktól nem eleget kapott keresők egyre nagyobb kíváncsisággal fordulnak a felé a szellemi irányzat felé, amelynek válaszait az élet, a halál és az igazság végső kérdéseire most sem sikerült meghaladni. A szellem csataterén nem először és valószínűleg nem is utoljára zajlik le ez a folyamat. Az ún. "modernek" produkcióit követő kijózanodás után az érdeklődés - művészetben, történelemben, filozófiában - törvényszerűen a múlt felé fordul. Az elért eredményeket kevésnek tartók egyszerre kedvet kapnak, hogy újra elzarándokoljanak az átmenetileg elfelejtett forrásokhoz és ismét felfedezzék azokat a szellemi-lelki értékeket, amelyek évszázadokon keresztül az élet stabil alapjait és az organikus fejlődés lehetőségét nyújtották.
Aquinói Szent Tamás szellemi hagyatéka óriási. A múlt eredményeit összegző és a jövőnek irányt szabó munkásságának kisugárzása mind a mai napig tart. Mindannyian a tanítványai és adósai vagyunk; az öt kontinens minden "európai" fogalmakkal gondolkodó lakója - akár tud róla, akár nem, akár keresztény világnézetű, akár nem - szellemi struktúrájának legalább bizonyos elemeit, ha áttételesen is, de tőle tanulta.
A kitűnő szerzők - a hazai katolikus teológiai és filozófiai irodalom legnevesebb szaktekintélyei - nem elégedtem meg Szent Tamás egyes műveinek tartalmi ismertetésével, hanem a filozófia és teológia nagy kérdései köré rendezve adják elő az Angyali Doktor tanítását. A tanulmányok olvasói nemcsak Aquinói Szent Tamás gondolataival ismerkedhetnek meg, hanem az egyes kérdések előtörténetével is, azzal a sokszor kacskaringós úttal, amit a tárgyalt filozófiai felismerésnek vagy teológiai tételnek a megelőző korok filozófusainál és teológusainál meg kellett tenniük, amíg nála végleges vagy legalábbis sok évszázadra érvényes formát öltöttek.
És míg a "Lét és lényeg" című értekezésben megcsodálhatjuk a hétszáz év után is friss hangon szóló szerző pontos megfigyeléseit, finom disztinkcióit, zseniális rendszerező képességét. "A teológia összefoglalásá"-ban megérezzük, hogy Aquinói Szent Tamás nemcsak a filozófia és teológia szaktudósa, hanem karizmatikus ember, szentéletű szerzetes is volt, aki "Isten országáért" élt, írt és tanított. Szimbolikusnak is lehet tekinteni, hogy élete utolsó művének utolsó mondataiban erről az "országról" beszél, és - talán önmagára, súlyos betegségére és megsejtett halálára gondolva - azt bizonyítja, hogy "az ember eljuthat abba az országba: egyébként hiába remélne és szenvedne... Az Úr ugyanis így szól: "Ne félj te maroknyi nyáj, hiszen Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot".
Vissza