Előszó
Részlet a könyvből:
I. ÉNEK
Térdeimre hullva, arcra leborulva,
Tehozzád könyörgök, kedves Muzsám újra:
Képzeletem' ismét szárnyaidra vedd fel,
S felajzott lantomat érintsd szent ihlettel,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
I. ÉNEK
Térdeimre hullva, arcra leborulva,
Tehozzád könyörgök, kedves Muzsám újra:
Képzeletem' ismét szárnyaidra vedd fel,
S felajzott lantomat érintsd szent ihlettel,
Régi dicsőségről hogyha zeng az ének,
Uj életre keljen a régi történet,
S a mik álmaimban lelkem előtt járnak,
Testet öltsenek a régi dicső árnyak.
Mint távoli tájnak völgyére, halmára
A leáldozó nap ragyogó sugára
Hogyha szeretettel bucsuzkodni mén el,
Csoda-képet vessen Klió fáklyafénnyel
Édes magyar hazám szép ifjú korárul,
A melynek emléke bus árnyat is árul,
De fénycsillaga is a Zenithre hágva,
Fényt vetett az egész keresztény világra.
Vissza