Gaius

Előszó

Ha, midőn Gaiusról értekezni akarok, avval vezetném be a századunk elején hirre kapott e jeles római jogiró ismertetését, hogy őt ősi jogunk nagynevű íróját vele hasonlatba téve, - mint a romanisták Verbőczyjét czimezném: erős ellenmondásra aligha készen nem kellene állanom; oly távolinak tetszhetik a két írónak irodalmi termékeik általi összefüggése, oly gyengének az összehasonlítás szála, hogy könnyen valami képtelen gondolaterőszakolásnak nyilváníthatná valaki azt a párhuzamot, melyben Verbőczyt és Gaiust léptetik fel mint szereplőket.
Annyi igaz, hogy mig Verbőczynk oly koreszmék vajúdása közepett, melyek a nemzeties élet folytatása és erőteljesb kifejtésével ellentétes ókori eszmék felelevenítésében keresték a közmívelődés elemét és a társadalmi élet alakítási mintáját, - irta meg jogunknak a nemzet életéből szervesen képződött rendszerét, gátot vetvén ezáltal a nemzeti sajátságokat elsülyesztő classicai eszmék áradatának, 1) addig Gaius az ő rendszeres mtivét, melynek oly sokat köszön a tudomány, épen abban az időben hozta létre, mikor Rómának a világot összetartó ereje és jogának tetőfokát elért hatalma valamenynyi népek törvénye gyanánt biztosítottnak látszott lenni örök időkre. 2) - Gaius éltében és holta után magántekintély volt és annak maradt is, még pedig sok ideig igen parányi tekintély, holott a Tripartitum szerzője, elhagyván köztevékenységének magas polczát, a hálás ivadék kegyeletéből csaknem egy nemzet törvényhozójává lett felmagasztalva. Vissza