Gádor Múzeum, Siklós

Előszó

Részlet a könyvből:
Az első magyarországi fajansz manufaktúrát, melyet 1743-ban Holicson alapítottak, hamarosan tucatnyi újabb követte. A XIX. században az igények általános növekedésével, a szériatermelés elterjedésével egyidőben azonban erőteljesen csökkent a művészi igényesség. A kis helyi manufaktúrák szerepét egyre inkább a szériában termelő, korszerű technológiát kifejlesztő gyárak vették át. A kerámiának a képzőművészek bekapcsolódásával kialakult a sajátos formája. A múlt század végén a színvonal emelkedésének velejárójaként Európa-szerte megnőtt az érdeklődés a kerámia iránt, tudomány és művészet kölcsönösen magas szintet ért el, egymást erősítve fejlődött, erjesztő hatást gyakorolva az iparművészet egészére. Így például Zsolnay Vilmos pécsi kerámiagyára világviszonylatban is rangot vívott ki a múlt század végén a hazai művészi iparnak. Zsolnay magas technikai felkészültséget követelt és kitűnő művészeket foglalkoztatott gyárában, újításai, találmányai révén így hamarosan ráirányult a figyelem. A XX. század elején a porcelángyárak szerepének csorbítatlansága mellett a kerámia terén ismételten a kötetlenebb technológiát, egyúttal a művészi szabadságot is fokozottan érvényesítő kis műhelyekben munkálkodó mesterek váltak újból főszereplővé. Szobrászok és festők érdeklődését is felkeltette az agyagban, ebben a rendkívül képlékeny, jól formálható, mázzal és máz nélkül egyaránt alkalmazható, a színt sokféleképpen felhasználó matériában rejlő kifejezési lehetőség újszerűsége, gazdag változatossága. Vissza