Gácsi Mihály Munkácsy-díjas grafikusművész emlékkiállítása

Előszó

1987 februárjának egyik ködös reggelén villámcsapásként ért Gácsi Mihálynak az egyik kollégámtól hallott halálhíre. Nem akartam elhinni, hisz nem volt még egy hete sem utolsó beszélgetésünknek, kedélyes hanghordozása, ízes szavai még ott csengtek a fülemben, s olyan egészséges volt, úgy tervezgetett, mint bármikor máskor. Sajnos azonban a hír igaznak bizonyult...
Engedtessék meg, hogy művészi életrajzát saját tollából idézzem: "1926-ban születtem Budapesten. Szüleim akaratának eleget téve, akik könyvelőnek szerettek volna nevelni, kereskedelmi iskolát végeztem. Érettségi után voltam katona, kertész, segédmunkás, de a leghosszabb ideig (4 évig) kazánrakó a Goldberger gyár fehérítő műhelyében. Ez idő alatt szorgalmas látogatója voltam a különböző szabadiskoláknak. Novotny Emil Róbert, majd később Berény Róbert irányításával, főként a festészettel foglalkoztam. 1949-ben felvettek a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Domanovszky- és Hincz-növendék voltam, de a legtöbb segítséget Berény Róberttől és Barcsay Jenőtől kaptam, majd később, a grafikai osztályra átkerülve, Koffán Károlytól. 1956-ban műtermet kaptam a szolnoki művésztelepen. Munkásságomban egyre inkább uralkodóvá vált az emberábrázolás, technikailag pedig a rézkarc és a linómetszés. 18 évi szolnoki tartózkodás után 1974-ben Hódmezővásárhelyre költöztem, ez nem bizonyult szerencsés választásnak, így ezután 1976 nyarán megpályáztam a Zalaegerszegen újonnan épült műtermek egyikét, ahol azóta dolgozom." Később még hozzátette: "úgy érzem, ideális körülmények között." (A két, 1977-es zalaegerszegi kiállítása bevezetőjéből). Vissza