Sziklák szüzei

Előszó

Vannak elszánt ellenségei; de odaadó, rajongó hivei mégis csak jóval nagyobb számban vannak. Ám még hazájában sincs olyan iró, kritikus, vagy irodalombarát, aki el ne ösmerné, hogy a modern irodalom legszínesebb tollú stilusművésze.
Husz esztendős sem volt még a Pescarában született Gabriele d'Annunzio, amikor feltünt az olasz irodalomban. Versek és elbeszélések az ő ifjukori müvei is. Szertelenek, vadak és lázongók. Témájuk éppenugy, mint a témák beállítása. Stílusa már az első elbeszéléseiben is éppen olyan buján izzó és káprázatos, mint későbbi regényeiben és színdarabjaiban, sőt akár legutóbbi háborús leírásaiban. A mondatok igazi Benvenuto Cellinije. Talán éppen ez az oka, hogy regényeiben is egy-egy mesterien kidolgozott részletnek nagyobb a hatása, mint az egész mű, a nagy cselekmény vonalvezetésének. Freskókat fest, de csak a sugárzó erejű szinfoltokat látjuk a legtöbb regényében: a Gyönyörben éppenugy, mint a Tűz-ben és a Talán igen, talán nem-ben. Szindarabjaiban a drámaiság szintén nem annyira az akció felépítésének monumentális mivoltában lüktet teljes erővel, hanem az egyes nagy jelenetek szinte túlfűtött hevességében robban ki a Halott város-ban éppenugy, mint a Jorio leányá-ban, vagy akár a Gioconda-ban.
A Sziklák szüzei cimü regénye tele van d'Annunzio minden jellegzetes színével, vadságával és - szintiszta művészetével. Vissza