Gabriela von Habsburg

Előszó

A Veszprémi Gizella napok 1992. évi rendezvénysorozatának nyitó eseménye Gabriela von Habsburg - vagy magyarosan - Habsburg Gabriella szobrászművész kiállítása.
Két időben, térben, szimbolikában is távoli dolog ötvöződik most össze Habsburg Gabriella veszprémi kiállításán. Önálló, szuverén művész mutatkozik be, akinek mentalitása, gondolkodása, világképe bár teljesen öntörvényű, de valahol mélyen nagyon is meghatározott. Művészi iskolázottsága, felkészültsége, formavilága a modern európai művészetek üzenetét hozza el ide, ugyanakkor műveit látva soha egy pillanatra sem tudunk elvonatkoztatni attól a tradicionális örökségtől, amelyet személyisége számunkra jelent. Ez a furcsa s kezdetben szokatlan - nyugat-európai ember számára tán érthetetlen és érthetetlenül sokat emlegetett -, ám később műveit látva s újra és újra megnézve, megszokható kettősség kölcsönösen hat a művészre és a közönségre egyaránt. Hat akkor is, ha művészi nyelve, kompozícióinak absztraktsága és látens mondanivalója csak küzdelem árán fejthető ki műveiből. Ettől válik jó művésszé, mert nem hagyja a tárlat látogatóját "édelegni" alkotásai között. Partnert keres és kér, mert tudja, a műalkotás egyedül még nem él meg. Kell a művész és műve mellé a közönség, aki vállalja ezt a harmadik szerepét s kész megbirkózni a feladattal. Persze nem mindenki vállalja ezt. A szellemi restség, tunyaság és a felkészületlenség hamar megfutamodásra készteti a dilettáns látogatót. Számomra a hangsúly e fogalmak közül a felkészületlenségen van. Azon a hiátuson, amelyet méltán tehetünk a múlt évtizedek megannyi más mulasztása közé. Elfelejtettek több nemzedéket is megtanítani a vizuális művészetek formanyelvének ismeretére. Elfelejtettük - szándékosan? - széles körben bemutatni, mi az új az európai művészetben, merre fejlődik a XX. század első évtizedeinek robbanásai után a kortárs Európa, mit állítanak ki a galériákban és a nagy múzeumokban, mit őriznek a magángyűjteményekben, mit gyűjtenek a nagy múzeumok, mint a kor aktuális és maradandó lenyomatát e téren. Vissza