Gáborjáni Szabó Kálmán könyvjegyei (aláírt, számozott példány)

Előszó

Gáborjáni Szabó Kálmán könyvjegyei a legjobb ajánlólevéllel kerülnek a közönség elé: szerzőjük nemcsak sikert aratott grafikai lapjaival fontos művészeti központokban (Velence, Milano, Róma, Rotterdam, Stockholm, Berlin, Bécs stb), hanem számos darabja bekerült a budapesti, hágai, rotterdami nagy múzeumokba is és legalább egy tucat művészeti folyóirat közölte azokat reprodukcióban. E kényes ízlésű fórumok elismerése éppen elég ahhoz, hogy a mi közönségünk is érdeklődéssel forduljon a debreceni művész munkássága felé.
Mintegy tíz éve annak, hogy kísérletezni kezdett a fametszet technikájával, hiszen odáig kizárólag festéssel foglalkozott. Valóban a szó szoros értelmében vett kísérletekről beszélhetünk, hiszen még az eszközöket is maga készítette. Az első véső, amellyel a fadúcot először megdolgozta, egy esernyődrótból csiszolt kezdetleges szerszám volt, amelynek kezelését is próbálgatások útján tanulta meg. Az ilyesmi vesződséges munka, de megvan az az előnye, hogy aki így kezdi, eleve hozzásimul az adott anyaghoz. Művészünk is ebből fejlesztette ki egyéni stílusát.
Eredetileg festőnek indult és a grafika mellett ma is folytatja ezt a munkásságát, amely szintén sokféle méltánylásra talált. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte (1918-1922). 1930-31-ben római ösztöndíjjal tüntették ki, miután már előzőn bejárta Olaszországot. 1933-ban a Székesfővárosi Múzeumba került Erkély című festménye. Résztvett több külföldi és hazai kiállításon is. Aránylag fiatalon (szül. 1897. szeptember 18-án Debrecenben) kezdett fametszéssel foglalkozni (1923), megszerette ezt a nem könnyű technikát, különösen azután, hogy párisi útján megösmerkedett a legszebb japáni fametszetekkel, amelyek mélyen hatottak rá, anélkül azonban, hogy formailag utánzójukká lett volna. Szorgalmasan hozzáfogott debreceni műtermében kisebb-nagyobb dúcok metszéséhez, úgy hogy 1927 őszén már egész sorozatukat állíthatta ki az Ernst-múzeumban. Vissza