Előszó
Részlet a könyvből:
"Törékeny, kicsi nő. 73 éves. Minden megszülető gondolat, munka érdekli, minden kiállításon ott van. Kortársaihoz, egykori főiskolás kollégáihoz képest, akik sikeres pályát...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Törékeny, kicsi nő. 73 éves. Minden megszülető gondolat, munka érdekli, minden kiállításon ott van. Kortársaihoz, egykori főiskolás kollégáihoz képest, akik sikeres pályát futottak be, főleg a köztéri szobrászat terén, s mára már rég kifulladtak, s pályatársaikra se fordítanak figyelmet, Gádor Magda kísérletező, fiatal maradt, aki minden kiállításán meglepetésekkel szolgál. Úgy, mint azon a 47-es tárlaton, ahol először szerepelt, és amit Pogány Ö. Gábor értékelt, a zárt tömeg és a mozgás feszültségkeltő ellentétét emelve ki munkájában.
Ez alapvető sajátossága is maradt, de 20 év múlva változatos anyaghasználatát, az anyagoknak tulajdonított új formai javaslatokat és az ezeket átható érzéseket emelték ki újdonságként kiállításának kritikusai. Újabb 10 év múlva a figyelő tekintet a klasszikus figuratív és az elvont anyagkísérletek egyensúlyát látta egyesülni munkáiban, különös tekintettel a különböző formákat és anyagokat szervesen egyesítő leleményre. Mára (1997-re) szobrai élő plasztikai jelekké váltak, önmagában színezett vagy utólag festett betonból öntve, mintázva, faragva.
Az 1947-es terrakotta Ivó nő rusztikus felülete, tömbszerűsége, kibillentése a klasszikus és statikus ülő ill. fekvő helyzetből valóban remek kiindulópont. Ígéretes, szabálysértő. Az ezután következő akadémiai évek (Kisfaludi Stróbl, Mikus és Pátzay mellett) a kezdeményezés ellenében hatottak. Utóbb a figuratív szobrászat másik stabil ún. álló típusának megmozgatásával kísérletezett. Egymásra rakott, illesztett, mozgásban lévő figurák (állatok) redukált formáival lépett ki a vertikálisból a tér minden irányába. Madarak (Sződ, iskola, kőszobor, 1966), Kút (Velence, kőszobor, 1965) c. köztéri szobrainak verdeső-forgolódó-csapkodó formái, még talapzaton, az élő szobrászi formát keresték. A 60-as években elszaporodó, ideológiailag nem kötött játszótéri és kútszobrok között több hasonló plasztikai gondolatra is bukkanhatunk (pl. Bencsik István: Játszószobor, Országos Korányi TBC Intézet Óvodája). Ezekben különféle lehetőségek rejtőztek a megmerevedett szobrászat megújítására: a statika felszámolása (függő szobrok), a statika helyettesítése struktúrával, az építettség-összerakás megőrzése geometrikus-redukált formákkal illetve egy mindettől eltérő, organikus szemlélet."
Vissza