A BHZ-tól az ÁHZ-ig

Fülszöveg

Budapesten, 1930 májusában három Zeneakadémiát végzett művész elhatározta, hogy zenekart alakít. Az új együttes 21 próba után 1930. december 5-én mutatkozott be a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Budapesti Hangversenyzenekar néven működött, ebből alakult ki előbb a Székesfővárosi, majd Fővárosi, később az Állami Hangversenyzenekar, hazánk első számú szimfonikus együttese. Félévszázados fennállása alatt világhírű előadóművészek, karmesterek léptek fel a zenekarral, vendégük volt többek között Ernest Ansermet, Sir John Barbirolli, Leonard Bernstein, Benjamin Britten, Fritz Busch, Pablo Casals, Jeanne-Marie Darré, Bronislaw Huberman, Otto Klemperer, Zubin Mehta, Yehudi Menuhin, David Ojsztrah, Szvjatoszlav Richter, Emil Sauer, Leopold Stokowsky, Igor Stravinsky s a számtalan magyar művész között Bartók Béla, Basilides Mária, Doráti Antal, Fischer Annie, Rácz Aladár, Starker János, Széll György. A sok emlékezetes koncertről és műsorszámról zenekritikusok számolnak be a Pesti Napló, a Szabad Nép, a Népszava, a Muzsika hasábjain, s a bírált vagy méltatott előadások, a számba vett hangversenyek adatai mögött kibontakozik a gazdasági válság, a háború, az egyoldalú kultúrpolitikai intézkedések, az indexre került remekművek, a bemutatók, sikerek és bukások történetének sajátos krónikája. Ma már világszerte elismerik és becsülik az Állami Hangversenyzenekart. Eredményeiket saját kitartásuknak és nem kis mértékben vezető karnagyuknak, Ferencsik Jánosnak köszönhetik, no meg a hangversenylátogató közönségnek, melyet - nagyon reméljük - e könyv elolvasása után még szorosabb kapcsolat fűz majd a zenekarhoz. Vissza