Gondolatok könyve

Fülszöveg

Nemcsak a könyveknek, a műfajoknak is megvan a maguk sorsa.
Korok és nemzetek hajlama-ízlése tenyészti ki őket, a társadalom, amelyből sarjadnak; s évtizedes, sőt olykor évszázados virágzás után némelyik egyszerre csak elsorvad, mert a talaj vagy a légkör, amely élteti, megváltozott. Más bontakozik ki helyette, mert más körülmények másoknak kedveznek. Újak keletkeznek, vagy régiek élednek fel, mint azok a búzaszemek, amelyek időtlen időkig lappangtak Tutankamen fáraó sírjában, de televényföldbe kerülve kicsíráztak és kalászba szökkentek.
Hányszor, de hányszor hitték és hirdették, hogy ennek vagy annak a műfajnak végképp lejárt az ideje, s előbb-utóbb, valamely gyökeres történelmi fordulat után, váratlanul mégis feltámadt poraiból - abból a porból, amely az olvasatlan könyveket óhatatlanul belepi. Örökös reneszánsz van, mert minden korszak valamely letűnt korszakban keresi a maga ősét, s annak nemcsak szellemét, hanem kifejezési formáit is életre kelti. A líra Franciaországban évszázadokig szunnyadt a klasszicizmus okozta aléltságban, és - André Chénier kivételével - csak a romantika idején ocsúdott fel belőle. Az allegorikus költészet is újjászületett nemegyszer, és az állatmese, sőt az állatregény is: gondoljunk csak a középkori Roman du Renard goethei reinkarnációjára a Reineke Fuchs-ban vagy Francis Jammes Le romanduliévre-jére! Eposz és tanköltemény, óda és epigramma: mind-mind csak tetszhalott volt, amely, mikor ütött az órája, ismét kikelt a sírjából. Vissza