Előszó
Mindig tudjuk azt, hogy hová tartunk, de soha ne feledjük, hogy honnan jöttünk!
Ezekkel a gondolatokkal indult útjára az iskolai évkönyv 1998-ban.
Múlt, jelen és jövő...
Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, hiszen ennek már tíz éve. A diákok ötlete alapján jött létre az újság, a Suli a Marson és arra épülve az évkönyv, ahol rögzítésre kerültek az év fontos eseményei, kiemelkedő és meghatározó, sokszor megható pillanatai.
Miért fontos ez? A múlt nélkül a jelen értékelése hiányos, keretek nélküli, a jövő építése elképzelhetetlen. Az évkönyvben leírtak képet adnak rólunk, rólatok, az élet egy fontos időszakát, a diákéveket örökítik meg (már amit érdemes). A diákévek, a sikerek, az elért eredmények, a kötődések most még bennetek vannak, de pár év múlva már homályba vésznek, feledésbe merülnek.
Ha majd az évkönyvet fellapozzátok, előbukkannak rég elfelejtett nevek, arcok, barátságok és szerelmek. Kedvelt és kevésbé kedvelt tantárgyak, tanárok és a diákélet nélkülözhetetlen velejárói a diákcsínyek: a késések és lógások, a „véletlenszerűen" kihagyott dolgozatok, a tesi órák gyötrelmei, a jogos vagy nem jogos távollétek, a „beteges" fiatalságotok.
Köszönet szorgos kollégáimnak, a lelkes diákoknak, akik a jelen megörökítésében, az évkönyv összeállításában részt vettek.
Köszönet azoknak is, akiknek munkája tükröződik az eredményekben a sorok között, és irányt mutat a jövőbe.
Lesz folytatás? Remélem, lesz folytatás.
Vissza