Gábor Andor levelei Szekfű Gyulához

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
Szekfű Gyula professzor a hozzá írt levelek jelentős részét megőrizte, és élete végén egyik tanítványára bízta azzal a meghagyással, hogy halála után 15 évvel adja át az Egyetemi Könyvtárnak. Ez 19760 nyarán megtörtént. Az értékes hagyatékban különös érdeklődésre tarthat számot az a negyven baráti hangú levél, amelyet Gábor Andor írt 1916 márciusa és 1918 januárja közt. Kettőjük barátsága eddig mind az irodalomtörténet, mind a történelem kutatói előtt ismeretlen maradt. Fennállására senki sem gondolt, mert érdeklődési körük, származásuk, társaságuk gyökeresen különbözött egymástól. Gábor abban az időben kabarédalokat, operetteket írt, sokat kereső, könnyű tollú zsurnalista volt, radikálisan gondolkozó ateista, míg Szekfű történettudós, a Habsburg-ház őszinte híve. "Katolikus meggyőződéséről és családi tradícióiról" még Csernoch hercegprímás is "informálva volt". Nem is éltek ezekben az esztendőkben egy városban, mert Szekfű 1907-ben Bécsbe költözött, mint allevéltáros az udvari levéltár (Haus-, Hof-und Staatsarchiv) alkalmazásában állt.
A valóságban a két férfi mégsem állt annyira távol egymástól, mint a mondottak alapján gondolni lehet. Gábor - a közfelfogástól eltérően - már akkor sem csak a polgári közönség szórakoztatója volt, hanem a könnyű múzsa szolgálatában is tudatos művész és társadalomkritikus, kabarédarabjain erkölcsi felháborodás is érzik, műfordításai filológiai képzettséget árulnak el, bölcsészhallgató korában szerzett történelmi és nyelvészeti tudását állandóan tökéletesítette, összeköttetésben ált Riedl Frigyessel, Nagyal Dáviddal, Eckhardt Sándorral, Szabó Ervinnel és más tudósokkal. Vegyük ehhez azt, hogy mindketten harcoltak az igazságért, és ellenségei voltak a fanatikus nacionalizmusnak, amely a nemzeti illúziók védelmében a hamisítástól sem riadt vissza. Vissza