Előszó
Részlet a könyvből:
Rács Márton czipészmester ur megmérte a lábamat és biztosított, hogy állandóbb, szebb, formásabb czipőt még ember nem koptatott el a kis városka hegyes kövein, mint a minőt...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Rács Márton czipészmester ur megmérte a lábamat és biztosított, hogy állandóbb, szebb, formásabb czipőt még ember nem koptatott el a kis városka hegyes kövein, mint a minőt én fogok.
Az alacsony, kopaszodni kezdő emberke már évek óta hitelez nekem utólagos fizetésre czipőket, s ha ebbeli érdemeit nem is venném számba, elég rokonszenves vonást látok az orczáján, elég becsületesség pislog ki szürke szemeiből arra nézvést, hogy türelmesen végig hallgassam szavainak áradatát, mert ő szeret beszélni.
A sors maga keverte a czipővarrás mesterségébe, ő maga sok ideig pap, annak utána kántor, majd pék, végül borbély akart lenni, de mint ez rendesen megtörténik az életben, vágyairól roppant messze esett, éppen a kaptafáig.
Ismerem életének minden porczikáját, mert több évi békés viszonyunk vajmi gyakori alkalmat nyújtott neki arra, hogy őszinte valomásokat tegyen. Kitelnék aljból fokos könyv, melyre én is ráírhatnám, mint sok irótársam teszi alaptalanul, hogy regény, s éppen nem kellene a világnak megbotránkoznia rajta, mert a suszter is lehet regényes személy; hogy mi oly közönséges véleménynyel vagyunk róluk, annak a mi megfoghatatlan elfogultságunk az oka, semmi más.
Vissza