Szerelmünk, Nógrád

Előszó

Talán két évig, vagy még annál is több ideig dédelgettem magamban a gondolatot... Féltve őrizgettem, nehogy megriadjon. És riadalma okán tájat cseréljen, elmenjen a hazának más, nyugatibb vidékeire, ahol könnyebben szót értenek az emberrel, hiszen a jólét magasabb fokain állók nyitottabban kezelik még az élet személyesebb (vagy naposabb) oldalait is. Mivel e gondolat egyre erősebben követelt magának - legalább egyetlen - próbát, hát e-mailre szálltam a tavasz folyamán, s azzal a kéréssel kerestem meg e kötet leendő, fiatal szerzőjét, írja meg nekem, hogy mint fiatal muzeológusnak mit jelent Nógrád. Talán lesz belőle egyszer szép könyv, talán, talán... még csak gondolat, de jó lenne... ha mások is akarják majd...
Hogy mit jelent Nógrád? Egy soha meg nem ismétlődő történelmi időszakot? Egykori, nagy múltú vármegyénket, annak a mostaninál dicsőbb múltjára emlékezve? Egy Trianon óta kettéválasztott, jellegzetes, de morfológiailag közel sem egységes tájat? A kérdést új kérdések egész sora követte... a szándék is egyre erősödött: bizony jó lenne végre tisztázni... felelősen... vélte fiatal barátom. Ha a kérdésekre ott, s akkor, tavaszidőn, nem is tudtunk elégséges választ adni (vélhetően sohasem fogunk), folytatni kellene közös beszélgetéseinket. Már csak azért is, mert abban teljes mértékben egyetértettünk: talán még soha nem volt ilyen nagy szüksége Nógrádnak arra, hogy minél többen kimondják, különleges természeti, kulturális, egyházi, családi-emberi értékekkel bír ez a fenséges vidék, s hogy végre, igazi értékeinek nagyságával azonosan kezeltessék is! - a határon túl, s a határ innenső oldalán egyaránt. A szülőföld szeretete, a közösségekben rejlő összetartó erő, önbecsülés nélkül Nógrád jövője sem képzelhető el. E könyv - a benne megfogalmazott vallomások által - ennek kimondására hivatott. Kérem, zárják szívükbe szerzőinket!
A szerk. Vissza