Safir és Safina Afrikában (dedikált példány)

Fülszöveg

Már magasan járt a nap, de Tibo még mindig kedvenc majomkenyérfája tövében kuporgott. Kezén a serdülő jákófiú """ félrebillent fejjel figyelte a fiút, aki százszor is elszajkózta egymás után:
- Safir, Safir, Safir A jákófiú attól a bajszos fehér embertől kapta a nevét, aki időnként a szigeten termett, hogy tarka papagájhalat és vörös sügért vásároljon Tibo apjától. Ilyenkor bejárta a partot, kagylókat gyűjtött, és végigbujkált a korallbarlangok egymásba nyíló üregein. Tegnap is megérkezett. Éppen azt panaszolta apának, hogyan lógott meg két hete kedvenc papagája: Pili-Pili-Ho-Ho, mikor a kunyhóba toppant Egyfogú Bakari. A kövér bennszülött érdeklődve hallgatta a történetet, mert éppen azért jött, hogy két jákófiókát ajánljon fel a fehér embernek - természetesen méregdrága áron. - Egy fiú, egy lány - vakkantott elégedetten, feltartva az ormótlan kalitkát. - Legyen a nevük Safir és Safina - mondta a bajszos -, két elpusztult gyöngytyúkom emlékére. (Azt már nem említette, hogy a tyúkocskák , tepsiben, ropogósra sütve fejezték be életüket.) - De kettő nem kell! - nézett Tibora, aki sóvárogva vakargatta az egyik fióka nyakát. - Ha a fiú megígéri, hogy gondját viseli, kifizetem a másikat is.
A könyvben szereplő helyszínek és események többnyire valóságosak, csupán Safir a kitalált „személy". Safirral és Safinával együtt megismerkedünk Isten csodálatos, egyenlítői világának néhány apró részletével, köztük ¦ a szürkepapagájok életével is.

MHi'
Vissza