Előszó
Ajánló
Kedves Dezső!
Nehéz döntés elé állítottál, amikor - közel két évtizedes barátságunk okán - csodálatos könyvedhez ajánló sorokat kértél tőlem, mert ajánlani tisztességgel csak azt szabad, amit jól ismer az ember.
Hosszas vívódás után mégis vállalkoztam e néhány sor megírására, mert Téged jól ismerlek, igazi őrségi emberként ritkán kérsz és sokszor adsz, szívesen, lélekkel, elháríthatatlanul.
Amikor egyik szattai találkozásunk alkalmával megemlítetted, hogy könyvet írsz a szülőfaludról, én rögtön bíztattalak, elhatározásodban erősítettelek, mélyen elhallgatva aggályaimat a reád váró nehézségekről. Arra gondoltam, ha a könyv nem is jelenik meg, gondolataidnak, őseid megtapasztalásainak papírra vetése olyan kincs lesz, amely az Őrséget megismerni akaró, vagy e földet és népet ismerni vélő embert gazdagítani fogja egykoron, hiszen minden sorodat saját életeddel hitelesítesz.
Szatta - mint cseppben a tenger - maga az Őrség, amelyről már sokan és sokféleképpen írtak. Miért más, és - reményeim szerint - miért több ez a könyv az eddig megjelentekhez képest?
Véleményem szerint azért, mert e sorok nem a tudós ember szakmai becsvágyával, az elszármazottak kihűlő emlékezetével íródtak, hanem az itt élők iránti tiszteletből és alázatból születtek. Olyan ember műve, aki ma is e közösség tagja, cselekedeteit, szavait e közösség évszázadok alatt kialakult erkölcsei, szokásai, törvényei irányítják, formálják.
Én az Őrséget Szattán keresztül ismertem meg. Erdei barangolásaink során, a vadlesen eltöltött órák közben, cserkelések, gombaszedés, agancsfőzés közbeni beszélgetések alkalmával egy olyan tiszta erkölcsű világ nyílt meg előttem, amelyben a jó legyőzi a rosszat, amelyben az adott szó, az ígéret minden írást pótol, amelyben csak becsületesen sza-
Vissza