Megkezdett mozdulat

Fülszöveg

Gaál Antal költő háromévente verses könyvével ajándékozza meg olvasóit. Mintha 1001 éjszakáiról adna hírt csak, hogy merre is volt az idő alatt hol tengerjáró, hol meg teherhordó Szindbádként. Rójja az útját hát időközben, ama Tao Te King-i értelemben is. Immár több mint 20 esztendeje, hogy először olvastam költeményeit. Balatonfüreden dolgozott és verseket írt, ahol én szintén dolgoztam és verseket írtam. Ha Tihanyban akadt dolga, a sajkodi strandtól egészen szülőföldemig, a Badacsony hegyéig látott. Mostani kötetében is találok ottani versélményére, aminek elmondására a tőle megszokott fanyar iróniával kezd: az ott Tihany: mint egy csoda főleg a fotelból az erkély aj tón át méreg hall rá veretes vízözön Aztán úgy hozta a sors, hogy én a Balaton déli partjára kerültem, ott tanítottam éppen az ő szülőfaluja mellett évekig. A boglári partról is a Badacsony és a Csobánc rajzolta ki sziluettjeit a szem számára. Rálapozok hát, ezúttal hogyan ír arról a vidékről? Megkapó líraisággal: Akkor is szép, ha nem mondom el senkinek. Hányadszor járok itt'} Talán itt születtem. Mindent elérek a pillantásommal, s ez elég. Semmi sem köt ide, mégis a lépteim nyomát kutatom.

E legújabb könyvének opuszai már Tapolcán, az én bölcsőhelyemen találnak. Lám, most oly mód olvasok a Csobáncról és a Szent Györgyhegyről, hogy a könyv fölött kéklő domborulataikat csodálhatom. És pont' azt a felüket, amelyet Gaál Antallal a múzsa versbe itt emeltetett valahol a közelemben: óvatos lépteid a bazaltorgonák (övében csodálkozásod a követ repesztő fatörzsön sóhajod hogy pihenni is megállhatnánk tiszteletei!pillanatai a kápolnát körüljárva vigasztaló szavaid hogy nem nagyon tévedtünk el [...] és magától értetődő ölelésed egy óvón fölénk hajoló szikla árnyékában Azon kapom magam, hogy Gaál Antallal egyetemben ugyanazokról a vidékekről írtam, és írok mostanában is, mint ő. Ugyanazt a Csobáncot nézzük, fejünk fölött ugyanazt a lassan kézmeleggé enyhülő eget érezhetjük: ma újra láttán a hegyet míg másfelé jártam újjá született vagy újjá halt hisz tél van és hó bár a naptár mást mutat márciust kutat a Jak körül húzná a rügyeket de minden fehér Itt állunk meg majd' egyformán: hol a Balaton szélén, hol a benső tájaink kellős közepén, hogy a kötet végén szereplő nagyvárosi hajléktalan iránti részvétig is naponta eljuthassunk. Milyen jó, hogy a költészetben az utak mindig úgy találkoznak, hogy sosem keresztezik egymást! Üdvözlet c könyv Szerzőjének és az Olvasójának! Tapolca, 2006. Szent György havában. Vissza