Előszó
Szegény cipész!
Miféle démon-ész kívánja,
Hogy te a lámpafénybe nézz,
Míg ragyog május éjszakája?
Magányod csöndjén áthatolja
Suttogás ébred, halk neszek,
Éjfélt kongat a toronyóra,...
Tovább
Előszó
Szegény cipész!
Miféle démon-ész kívánja,
Hogy te a lámpafénybe nézz,
Míg ragyog május éjszakája?
Magányod csöndjén áthatolja
Suttogás ébred, halk neszek,
Éjfélt kongat a toronyóra,
Mint álmos, késő üzenet,
Az idő perc után órát visz,
Útjában mindent elragad,
Sebes futása mint az árvíz,
Sodorja ifjúságodat.
Mint kalapács ütése koppan,
Az aszfalt zajjal megtelik:
Kis cipellők kopognak ottan,
S „amerikai" lábbelik.
A műhely körülfog szorongva,
Szemed fáradt és rebbenő:
A lámpából az ernyőn lomha
Füstkígyó tekereg elő,
Mint annyiszor, szívednek álma
Érzelgőssé tesz szerfelett,
Zenés estélyre, fényes bálba
Visz a lakkcipős képzelet.
Vissza