Az afgánok fogságában

Előszó

A kezdet.
Tervek és beteljesülés. Uti előkészületek.
Lipcse, 1924 május 1.

Mélyen tisztelt Gróf úr!

Harminc éves vagyok, földrajztudománnyal foglalkozom. Szeretnék ősszel Lipcséből kiindulva Afganisztánba utazni. Hogyan határoztam el magam és miért számolok be tervemről éppen önnek, engedje megmagyaráznom a következőkben.
A tanárom, Volz titkos tanácsos, rövid idővel ezelőtt előadást tartott a szumatrai őserdőben végzett kutatásairól. Beszélt ősemberekről és királytigrisekről, az óriási fák labirintusáról és a színek csodájáról, amikor a trópusi hajnal elönti a láthatárt. Emlékszem, még aznap este megpróbáltam írásba foglalni az imént kapott benyomásokat és emlékszem arra is, mennyire hiábavaló volt minden fáradozásom. A kép, amit emlékezetem feltámasztott, merev, színtelen és lélektelen volt.
Ez az óra keserű megismerést hozott magával. Csaknem valamennyi tanárunk fiatalkorában nekivághatott a nagyvilágnak, hogy egyre bővülő tapasztalatokban mélyíthesse el tudását. És mi? Mi ismerjük a gránátok csattanását, ismerjük az esték fáradt lemondását, amikor ott ülünk íróasztalunk mellett, az öregek könyvei fölé hajolva... Vissza

Fülszöveg

Stratil-Sauer a lipcsei egyetem földrajzi intézetén asszisztens, de a háború utáni nyomorúságban nem jut hozzá, hogy földrajzi ismereteit idegen világok közvetlen szemléletével mélyítse el. Ezért elhatározza, hogy különböző német cégek kereskedelmi képviseletével elindul a legsötétebb Ázsiába. Nagy segítségére van, hogy a Zeiss-cég fényképező- és csillagászati műszerekkel, a Wanderer-cég pedig motorbiciklivel ajándékozza meg. Úgy látszik azonban, hogy bizonyos diplomáciai megbizatása is volt Németország részéről, aminek következtében aztán Ázsiában életveszedelembe is kerül. Útja a Duna mentén vezet (szimpatikus szavakkal Magyarország irányában), aztán a Fekete-tenger mentén halad végig Törökországon; mulatságos esetek közepette motoroz végig Örményországon, északi Mezopotámián és Perzsián át Afganisztánba. Itt azonban megreked az útja. Egy szerencsétlen véletlen folytán - motorjától megbokrosodik egy afgán katona lova, s a katona erre lelövéssel fenyegeti az utast, aki erre önvédelemből lelövi azt - afgán börtönbe kerül. Hónapokig tartó börtönélete olyan élményekkel gazdagítja, aminőkre fehér embernek még nem nyílt alkalma: belelát az ázsiai népek lelke legmélyére. Hosszas "törvényszéki" tárgyalások után, amelyekbe különböző világpolitikai, diplomáciai érdekek szólnak bele, halálra ítélik, de Amanullah végül megkegyelmezett néki s Stratil-Sauer drámai útja ezzel véget ér.
Pompás felvételek kísérik a könyvet. Vissza