Találkozások rendkívüli emberekkel

Előszó

Georg Ivanovics Gurdjieff 1877-ben, a régi orosz kalendárium szerint január 1-én született Alexandropolban, Kars tartományban, mely mindaddig török kézen volt, és melyet a cári csapatok éppen akkor foglaltak el. Apja görög, anyja örmény származású volt, és ő maga az orosz ortodox vallás valamint az ősi tradíciók befolyása alatt nevelkedett a civilizációk, vallások és nemzetek azon keresztútján, ami a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között terül el.
Szüleit, gyermekkorát, s a nevelést amit kapott, e könyv első fejezetei mutatják be legjobban.
Az azt követő időszakban - mintegy húsz évre - Gurdjieff eltűnt.
Csak azt tudjuk, hogy távoli vidékekeen utazott, nevezetesen Közép-Ázsiában. Ezeknek az éveknek, szelleme kialakulásában nagy jelentőségük volt. Ő maga mondja:
- Én nem voltam egyedül. Mindenféle specialista volt közöttünk. Mindenki saját speciális tantárgyát tanulta. Aztán amikor összejöttünk, mindent összeraktunk, amit találtunk.
Ezzel az "Igazság keresők" csoportjára utalt.
Mindeddig nem tudtuk, kik voltak Gurdjieff ezen fiatalkori társai, ám a Találkozások rendkívüli emberekkel néhányukat bemutatja, és sok részletet ad aklandos utazásikról is. Ám az olvasónak nem szabad elfelejtenie, hogy bár ez a könyv önéletrajz, de biztos hogy nem a szó közönséges értelmében.
Nem szabad benne mindent szó szerinte venni (és ugyanakkor szimbolikusan sem), sem pedig megpróbálni a tudás forrását a Piandzse folyó völgyének vagy Kafirisztán hegységeinek szisztematikus átkutatásával megtalálni. Habár ezek az elbeszélések kétséget kizáróan hitelesek, nyilvánvalónak tűnik, hogy Gurdjieffenk nem volt szándékában az ösvényeket felfedni. Vissza