Puccini: Turandot

Előszó

Giacomo Puccini a Verdi utáni olasz operaköltészet legnagyobb és legnépszerűbb mestere. 1858-ban Luccá-ban született muzsikus-családból. Apja, Michele Puccini, Mercadante és Donizetti tanítványa volt, neves egyházi komponista, orgonaművész s a jóhírű luccai zeneiskola igazgatója. Első zenei képzését apjától nyerte Puccini és mint komponista eleinte a templomi muzsika terén kísérletezett. Később a milanói konzervatóriumba iratkozott, ahol iskolatársa lett Mascagninak. Le Villi (A sellők) című első operáját a milanói Dal Verme színházban, 1884-ben mutatták be jelentős sikerrel. Sokkal kevésbbé tetszett és hamar letűnt Edgar (1889). Első igazi nagy sikere Manon Lescaut (Torino, 1898). Noha Massenet hasonló tárgyú operája már nyolc éve uralkodott az operaszínpadokon, a Manón Lescaut megalapozta Puccini hírnevét. További művei, a Bohémek, (Torino, 1896), Tosca (Róma, 1900), Pillangókisasszony (Scala, 1904) újabb állomásai egy diadalmasan emelkedő zeneszerzői pályának. A Nyugat leánya (1910) és az utána keletkezet művek: A fecske operett (1917 s a "Triptikon'' (1919) közös címen összefoglalt három egyfelvonásos: Angelica nővér, A kabát és Gianni Schicchi közönségsikere nem érte el az előzőkét. De a "Triptikon" utolsó darabjának vígoperai hangja egészen új lévén Puccini költészetében, méltán keltett föltünést és aratott olyan elismerést, amely a világhírű komponista művészi megbecsültetésében új korszakot jelentett. Vissza