Előszó
Részlet a könyvből:
A molnár és gyermeke
Eszembe jut halottak napján
Egy régi, régi bus rege,
Volt egyszer egy szigoru molnár
És annak volt egy gyermeke.
Darabot irtak az esetrül
És rég volt, istenuccse rég,
Amikor első izben láttam
A molnárt és a gyermekét.
E szinmüről annyit tudok csak,
Hogy fölvonul sok néma váz
S a borzalomnak füszeréül
Egy ifjú folyton furulyáz.
Igy volt ez őseink korában
S azóta minden nemzedék
Nagy tisztelettel megtekinti
A molnárt és a gyermekét.
Tegnapelőtt, hogy lefeküdtem
S nyomasztó volt a méla csend,
Ágyam előtt a félhomályban
Két szürke árnyék megjelent.
Az egyiken blúz, kurta szoknya,
A másikon nadrág, zeke . . .
„Nini" - susogtom meglepődve -
„A molnár és a gyermeke."
Vissza