Fuvolaiskola I.

Előszó

DR. JÁRDÁNYI PÁI. EMLÉKÉNEK
ELŐSZÓ
Fuvolaiskolánkban a zenei és technikai tudnivalók megfelelő elosztásával igyekeztünk a kezdő növendékek számára simává és zökkenőmentessé tenni a fejlődés útját. Magyar iskolát adunk közre. Célunk, hogy a növendék először zenei anyanyelvünkön, a magyar népzene nyelvén szólaljon meg hangszerével. A gyakorlatok nagy része éppen ezért népdal vagy a népdal szellemében fogant kompozíció. A magyar népzene mellett az idegen népzene és a klasszikus zene is helyet kapott a kötetben. A szó régi értelmében vett etűdből csak annyit közöltünk, amennyi feltétlenül szükséges. A gyakorlatok zöme élő zene, műgonddal, zenei igénnyel formált kompozíció. Kívánatos, hogy a két fuvolára írt darabok valóban két fuvolán szólaljanak meg. A hangzó második szólam (a tanár, vagy esetleg haladó növendék előadásában) segíti a növendék játékát,
fejleszti zenei érzékét, azonkívül zenélési kedvét is fokozza. A gyakorlatok első hangja (alteráció vagy moduláció esetén több hangja) alá írt szolmizációs jelek fontosságára külön rá kell mutatnunk. A növendék előbb énekelni tanulja meg a feladott gyakorlatot, s ha már tisztán, pontos ritmusban, hibátlanul szolmizálja, csak akkor játssza el a hangszeren. Igazi művelt zenésszé csakis így válhat: a hangokat hallania kell, mielőtt megszólaltatná. Ez a módszer gazdaságosabb is; a zenei és technikai feladatokat, amelyek máskülönben egyszerre zúdulnának a növendékre, így kettéválasztottuk. Mire a hangszeréhez nyúl, a dallam már él a fejében, s így minden figyelmét a technikai nehézségek leküzdésére fordíthatja. Budapest, 1968
Jeney Zoltán Vissza