Fűtés, szellőztetés, hűtés II/1.

Előszó

Részlet a könyvből:

"KÖZPONTI FŰTÉSEK
MELEGVÍZFŰTÉS
A központi fűtések rendszerét két tényező határozza meg: 1. milyen közeget, anyagot választanak a hő, illetve meleg szállítására; 2. miként tartják mozgásban a hőhordozó közeget. A hőtermelő helyről, - legtöbbször a kazánházból - a szükséges hőmennyiséget el kell juttatni oda, ahol hőleadásra (fűtőtestek stb.) van szükség. Bevált hőhordó közegek: a víz, a gőz és a levegő. Elterjedésüket annak köszönhetik, hogy csaknem korlátlan mennyiségben és könnyen hozzáférhetően állnak rendelkezésre. Leggyakrabban tehát: víz, gőz- és légfűtéseket alkalmazunk.
Feladatunk fő célja - éppen a lehetőségek sokfélesége miatt - annak vizsgálata, hogy hogyan juttatják el a hőhordó közeget a rendeltetési helyére.
Elsősorban a vízfűtésekkel foglalkozunk. A víz nagyon megfelelő hőhordozó közeg, mert fajhője nagy és csaknem mindenütt rendelkezésre áll. A nagy fajhő lehetővé teszi, hogy kis tömegű vízzel nagy hőmennyiséget szállíthassunk: 1 kg 90 C°-ú víz kb. 90 kcal hőt tartalmaz, ha pedig 70 C°-ra lehűl, akkor 20 kcal hőmennyiséget ad le. Ezenkívül a víznek lényeges tulajdonsága a hőmérsékletváltozás okozta fajsúlycsökkenés is, mert ez idézi elő cirkulációját, mozgását. Az ezen az elven alapuló rendszert gravitációs (nehézség, súly) melegvízfűtésnek nevezik. A gravitációs rendszernek további fejlődése az ún. szivattyús melegvízfűtés, melynél a víz mozgatása már mesterségesen történik.
Csoportosíthatók a vízfűtések aszerint is, hogy a rendszer a környező légkörrel összeköttetésben van-e vagy sem. Az első csoportba tartozókat nyitott vagy szabad, a második csoportba tartozókat zárt vagy nyomás alatti vízfűtéseknek nevezzük. A nyitott vagy szabad rendszerű vízfűtések jellemzője, hogy a rendszer (kazán, vezeték) a légkörrel közvetlen összeköttetésben van, s így a víz 1 ata nyomás alatt 100 C°-nál forrásnak indul. E csoportba tartoznak az összes gravitációs fűtések, valamint az épületeken belül lévő szivattyús melegvízfűtések.
A zárt vagy nyomás alatti vízfűtési rendszereknél a berendezés nincs szabad összeköttetésben a légkörrel, nagyobb nyomás létesíthető, a víz 100 C°- nál nem, hanem csak ezen felül forr, éspedig, ha kb. 110 C°-on alul indul forrásnak, akkor középnyomású vízfűtésről, ha ezen felül, akkor nagynyomású forróvízfűtésről beszélünk. A középnyomású vízfűtés még használható épületen belül, de a forróvízfűtés már elsősorban a távfűtéseknél jön igen értékesen számításba.
A vízfűtések elterjedését jó és könnyű szabályozhatóságukon kívül annak az egészségügyi követelménynek kielégítése segítette elő, hogy a fűtőtestek 100 C°-on aluli felületi hőmérséklete az emberi szervezetre nem hat károsan. A jó szabályozhatóság szintén elsőrendű követelmény, mert a külső hőmérséklet nemcsak évszakonként, hanem naponként is igen nagy eltéréseket mutat és gazdaságilag fontos, hogy a fűtéssel ehhez alkalmazkodjunk." Vissza