Futballév 2005

Előszó

Minden, amit tudni kell a hazai és a világfutballról - így is jellemezhetnénk a Futballév című könyvünket. A sportágat kedvelő olvasók köréhen népszerű kiadványunkban ezúttal is napról napra követjük az előző esztendő labdarúgó-eseményeit, és igyekeztünk minden, fontosnak számító történést, eredményt összegyűjteni. Ez a könyv már a hatodik az adott esztendő futballéletét összefoglaló sorozatunkban, és reméljük, továbbra is szívesen forgatják a játék hívei. Az előző évvel szemben 2005-ben semmi „rendkívüli" nem történt, azaz nem rendeztek sem világ-, sem Európa-bajnokságot. így az esztendő legfőbb futballeseményének a júniusi Konföderációs Kupa számított, amelyen a kontinens regnáló bajnoka, a görög válogatott gólt sem szerezve esett ki a csoportmérkőzéseket követően. A tornát végül a mindig, mindenkor a legerősebb együttesnek tartott brazil gárda nyerte meg. A selecao legjobbja Ronaldinho volt; az örökké vigyorgó zseni néhány héttel korábban bajnoki elsőségre vezette a spanyol Barcelonát is, hogy aztán az év végén beseperje az összes elismerést. S ha már visszaléptünk a tavaszba, érdemes megemlíteni a szenzációs BL-döntőt is, amelyben a már három góllal vezető Milán biztos győztesnek látszott, ám a Liverpool percek alatt egyenlített, és a tizenegyespárbajban a Mersey-partiak felülmúlták az olasz csapatot. Itthon is történt valami májusban, de az már korántsem volt olyan parádés, mint a legrangosabb klubtorna fináléja. Nálunk a Magyar Kupáért mérkőzött a Sopron és a Ferencváros, és néhány szép megoldás mellett láthattunk egy nagyon gyenge játékvezetést, sok reklamálást és rengeteg kíméletlen belemenést. A Fradi akkori - később végleg megbukott - edzője, László Csaba viselkedése még hónapokig beszédtéma volt. Maradva a zöld-fehéreknél, a nyáron meggyengült együttes csúfosan szerepelt az UEFA-kupában, egy nevesincs fehérorosz gárdával szemben esett ki már az első fordulóban. Nem sokra ment a Sopron sem, csupán a debrecenieket illeti dicséret a Hajdúk Split megalázásáért, ám aztán a Manchester United túl nagy falatnak bizonyult a Loki számára. Mint ahogy sokadszorra nem sikerült kivívni a világbajnoki szereplést, sőt, még a pótselejtező lehetőségét sem. Pedig volt egy hangzatosan nyilatkozó, másokat bíráló, a saját felelősségét viszont soha el nem ismerő szövetségi kapitányunk, akiről sajnos kiderült: játékosként klasszis volt, szakvezetőként azonban...
Így aztán az év végén ismét csak a reménykedés maradt: majd jövőre végre már írhatunk magyar sikerekről is ebben a könyvben.
A kiadó Vissza