Füst

Előszó

Részlet:
"I.
1862. augusztus 10-én, délután négy órakor, Baden-Badenben, az ismert „Conversation" előtt nagy volt a sokadalom. Remek idő volt; köröskörül - a zöldülő fák, a kényelmes város tiszta házai, a hullámos hegyek - minden ünnepi színben, vidáman ragyogott a barátságos nap sugaraiban; minden mintha valami vak bizalommal és kedvesen mosolygott volna s ugyanaz a meghatározhatatlan, de kellemes mosoly tévelygett az emberek arcán is, az öregekén úgy, mint a fiatalokén, a csúfokén úgy, mint a szépekén. Még a francia lorettek kipirosított és kifehérített alakjai sem rontották el a kellemes megelégedettség és vidámság harmóniáját, s a kalapok és fátyolok tarka szalagjainak, tollainak, arany és acél díszeinek csillogása önkéntelenül a tavaszi virágok és tarka szárnyak élénk ragyogására és könnyed játékára emlékeztettek: csak a mindenfelé hallható, száraz, torokhangon selypelő francia beszélgetés nem volt képes a madarak csicsergését helyettesíteni, vagy csak meg is közelíteni.
Egyébként pedig ment minden a maga rendje és módja szerint.
A pavilonban a zenekar hol a Traviata egyvelegét játszotta, hol egy-egy Strauss-féle keringőt; hol a „Mondjátok meg neki" kezdetű orosz románcot, melyet egy előzékeny karmester írt át zenekarra; a játéktermekben ugyanazok a mindenki előtt ismerős alakok tolongtak, ugyanazokkal a tompa, de sóvárgó, részint megrökönyödött, részint bosszankodó, alapjában pedig zsákmányra leső tekintettel, amelyet a kártyaláz minden, még a legarisztokratább arcon is elő szokott idézni; ott volt ugyanaz a köpcös, rendkívül kinyalt öltözetű tambovi földesúr, az ő szokott, érthetetlen, ideges sietésével, kimeresztett szemével, egész mellével lefeküdve az asztalra, s ügyet se vetve még a croupierk hideg gúnyolódására sem; s ez abban a pillanatban, amint felhangzott a "rien ne va plus!", izzadt kezével a roulette mind a négy szögletét megrakta louisdorjai özönével s ezzel maga-magát fosztotta meg a lehetőségtől, hogy valamit nyerhessen, még abban az esetben is, ha szerencséje lett volna; ami a legkevésbé sem akadályozta őt abban, hogy még aznap este részvétteljes felháborodással álljon a párjára Kokó hercegnek, a nemesi ellenzék egyik vezérférfiának, annak a Kokó hercegnek, aki Párizsban, a Matild hercegnő szalonjában, a császár jelenlétében, oly helyesen mondta volt: "Madame, le principe de la propriété est profondement ébranlé en Russie"." Vissza