Az ördög lakomája

Előszó

Részlet a könyvből:

"Huszonöt év pergett le az idő rokkáján amióta a pusztítás vihara elérte a magyar fővárost. 1944/45 tele pontot tett öt és fél év megpróbáltatásai után. Ha visszatekintünk az emlékezés mindent megszépítő ködén keresztül az akkori eseményekre, egy emberöltő távlatából nézve a múltat, elképzelhetetlennek tűnik fel, hogy mindez megtörténhetett, mindezt átéltük. Az akkori húszévesek, akik életben maradtak, akik végigküzdötték a főváros negyedévig tartó ostromát, ma már nagyapák. A középkorúak, akiknek vállát a felelősség terhe nyomta ma fehér fejű, hajlott hátú aggastyánok.
De a prédául odadobott ország meghasadt lelkű polgárai még ma sem - egy negyedévszázad után sem - találták meg egymás kezét, még ma is küzdenek, ma is harcolnak éppoly elkeseredetten, mint akkor - egymás ellen.
Még ma is éppúgy elválasztja a magyart a magyartól a megnemértés, az önzés, a segítőkészség hiánya, mint huszonöt évvel ezelőtt. Még ma sem - az újrakezdés nehézségeivel téli negyedszázad után sem - tanultuk meg: eredményt csak összefogással, egyet akarással tudunk elérni.
A könyv minden oldala, mint a kaleidoszkóp tarka kövei minden mozdításra, más és más képet mutat. Minden sora emlékeztetés, minden betűje tetemrehívás. Emlékezzünk!... Kíséreljük meg megtalálni azt a pontot, ahol utat tévesztettünk és igyekezzünk visszakerülni a célhoz vezető, helyes útra." Vissza