Furulyaiskola

Előszó

Ez a könyv átdolgozott formája a Tankönyvkiadó Vállalat által megjelentetett kétkötetes Furulyaiskolának. Átdolgozására azért volt szükség, hogy célkitűzéseiben és tartalmában a furulyaoktatás is igazodjék az általános iskolai reform követelményeihez.
Az ének-zene tantárgy mellett működő zene szakkörök igen jó lehetőséget nyújtanak a furulyatanulásra. Az ott szerzett tudást gazdagon lehet gyümölcsöztetni az énekórákon, úttörő foglalkozásokon, kulturális seregszemléken, kirándulásokon és a tábortűznél. Sokféle felhasználhatósága mellett az is előnye a furulyának, hogy aránylag kevés idő alatt lehet megtanulni rajta játszani.
Ez a Furulyaiskola tartalmilag nagyrészt megegyezik az általános iskolai énekkönyvek anyagával. Az előző kétkötetes Furulyaiskolához viszonyítva kimaradtak az általános iskolai szintet meghaladó nehezebb fejezetek (mint cifrázás, variáció), bővültek viszont azok a részek, amelyek egy-egy nehezebb mozzanat begyakorlásához szükséges példákat tartalmazzák. A gyakorlatok sorrendje egyúttal nehézségi fokozatot is jelent, ezért lehetőleg ne hagyjunk ki egyet sem, még ha nehéz is, ezeket többször kell eljátszani.
A hangsorok nemcsak összefogó fejezetcímei a Furulyaiskolának, hanem a skálázás alapjait is jelzik. Játsszuk a hangsor hangjait előbb lassan, kitartott hangokkal, majd legato, végül kettesével, hármasával, négyesével ismételgetve (staccato). A közölt ujjgyakorlatokat (pl, 31., 62., 68., 71. o.) más hangnemekbe is transzponáljuk, vagy ezek mintájára szerkesszünk skálagyakorlatokat szekvenciaszerű felépítésben. Egy-egy hangnem tökéletesebb begyakorlása érdekében a Furulyaiskola bármelyik példája transzponálható.
Szoprán furulyával már 7-8 éves korban kezdhető a tanulás, altfurulyával 1-2 évvel később. A tanuláshoz legalkalmasabb hetenként kétszer egy-egy óra 8-10-es csoportokban. Ha már nagyon jól megy a furulyázás, lehet kísérletezni furulyazenekarral is. Csoportos játék előtt mindig hangoljunk. Vissza