Fúróteljesítményekről és görbe fúrtlyukakról

Előszó

Részlet:

Hegyvidékeink elvesztésével a felvevő és bányageológus megszokott munkaterepe is nagyrészt elveszett. A klasszikus bányafeltárások s a hegyvidék beszédes, természetes feltárásai helyett a sima arcú és zárkózott természetű Alfölddel találta magát szemben. Külső munkájában régi, hűséges fegyvertársai: a térkép, kompasz és a kalapács itt már nem bizonyultak elegendőknek ahhoz, hogy segítségükkel a földtan feladatait megoldja. Uj segédeszközökre volt szüksége, hogy a hiányos vagy hiányzó feltárásokat pótolhassa.
A síkvidéki geológus legfontosabb kutatóeszköze a fúró lett, melyet még akkor sem tud nélkülözni, ha egyébként geofizikai módszerek igénybevételével történik a kutatás. A geofizikai mérési eredmények geológiai interpretálásánál is szükség van próbafúrások tájékoztató adataira - ha konkrét feladatok megoldásáról van szó.
A változott körülmények hatása alatt bizonyos mértékig ma már a geológus is kénytelen a fúrótechnika elemeivel megismerkedni, egyrészt, hogy azok eredményeit értékelni, másrészt, hogy költségmegtakarítás céljából kisebb kutatófúrásokat maga is irányítani, vezetni tudjon. Ez utóbbi, különösen kiterjedt feladatoknál, nemcsak szervezőkészséget, hanem meglehetősen sokoldalú szakismeretet és gyakorlatot is feltételez. A jelenlegi geológus-szakképzés még nem alkalmazkodott az életdiktálta eme követelményhez - épúgy mint ahogy a műszeres térképezés s szelvénykészítés alapismereteinek a tanítását sem ölelte még fel - ezért más úton kénytelen a geológus ezeket a gyakorlatban ma már nélkülözhetetlen ismereteket megszerezni.
A fúrásnál egyike a legnehezebb feladatoknak a várható munkateljesítmény megállapítása. Nagy tapasztalatot, az emberanyag s a műszaki berendezések teljesítőképességének, valamint a geológiai viszonyok alapos ismeretét kívánja meg. Vissza