Egyház és iskola

Előszó

Ecclesia semper reformari debet. Ecclesia semper reformanda...
Az egyháznak újra meg újra meg kell újulnia, illetve az egyházat szüntelenül meg kell újítani - szól a reformátorok ősi elvárása, ami a megújulás alapeszméjét, az evangélium tiszta hirdetésének követelményét fogalmazza meg. A reformált egyházakat szokás protestáns egyházaknak is nevezni, és a protestáns jelzőt valami ellen való tiltakozásként felfogni. Holott eredeti értelme nem ezt jelentette, hanem: kiállást valamiért; s ez nem volt más, mint nyilvános bizonyosságtevés az evangélium eredeti üzenete mellett. Az evangélium eredeti, megmásíthatatlan üzenete és a megújulás állandó jelenléte így kapcsolódott egybe.
A változó történelmi korok, társadalmi berendezkedések sokszor próbára tették a protestáns egyházakat. Minden kor megfogalmazta a maga kihívását, kísértését, s az örök kérdést: hogyan lehet a tiszta evangéliumot hirdetni, kiállni érte úgy, hogy az ősi reformátori elv ne sérüljön, a szinkronitás megmaradjon. Meg kell vallani őszintén: az évszázadok folyamán a bátor kiállások mellett jelen voltak az önmegtartóztatásra, az önmérsékletre intő magatartás, a hatalomhoz való simulás jelei is. Ugyanakkor, amennyi próbatételt jelentett az egyházak számára a folyton-folyvást való megújulás igénye, ugyanannyi lehetőséget is biztosított a társadalmi szerepvállalásban, a társadalomban jelentkező problémák megoldásában. A reformációban megjelenő "konzervativizmus" - vissza az eredeti, a tiszta evangéliumhoz - és a permanens megújulás parancsa lehetővé tette azt, hogy ne alkalom és kényszerszülte változásokról, a hatalmi berendezkedés által kierőszakolt, vagy a hatalomnak mindenáron megfelelni, vagy ellenszegülni akaró belső kényszerről beszéljünk akkor, amikor az egyház társadalmi kérdésekben akár a hatalom mellett, akár ellenében foglalt állást. Vissza