Fürge Ujjak 2005. szeptember

Előszó

Kedves Olvasóink!
Nem tudom megállni, hogy meg ne osszam Önökkel legújabb könyvélményem néhány sorát. Shirley MacLaine: Tánc a fényben című könyvében olvastam:
"A nézőtérből az égvilágon semmit sem látni. Hátborzongató ott a sötétség. A táncos ekkor rádöbben, hogy minden rajta múlik. Ő az előadó. Érdemes volt végigdolgoznia a hosszú éveket. A kifejezés bűvös csodája mindent felülmúl. Az ember ismét ráébred, hogy ő maga minden, amiről tudomása van. A közönséghez tartozik. A közönség pedig őhozzá. Az együvé tartozásban nyilvánul meg a kifejező tehetség. Az adni tudás és az elfogadás tehetsége, valamely magasabb szellemiséggel a test révén való együtt rezonálás tehetsége, egy nagyobb formátumú élet megteremtésében egymást becsülő lelkek tehetsége. Annak a titkos árnytudatnak a megértése, amely egybekapcsol, a közös létezés lényegét jelentő, isteni tökéletesség részév tesz valamennyiünket. Az ember Istennel táncol. Önmagával táncol. A fényben táncol."
Igen, a közönséghez tartozni, és ők pedig hozzánk tartoznak. Azt hiszem, hogy ennél pontosabban nem is tudnám megfogalmazni az alkotást, az adni akarást. És talán mindegy, hogy táncról, vagy éppen egy újság szerkesztéséről van szó. A lényeg, hogy annak, akit az a megtiszteltetés ér, hogy adhat valamit másoknak, sikerüljön bennük is felkeltenie ugyanazt a jóérzést, mint ami őt munkája során eltöltötte. Hiszen összetartoznak.
Shirley MacLaine, aki táncosként, musical előadóként indult, sokat tud a fény átadásának titkáról. Nyilván a címlapunkon szereplő fiatal Keveházi Krisztina sikeres balett-táncos is ezért az érzésért áll a színpadon... Shirley MacLaine az én szívemből is szól, fogadják szeretettel. Vissza