Előszó
Szeptember első hetében vagyunk, az iskolák kapui megnyílnak s így a fürdőzés, nyaralás Magyarországon befejeződik.
Fürdőzésről, nyaralásról nyáron szokás csak beszélni, legföljebb még tavasszal,...
Tovább
Előszó
Szeptember első hetében vagyunk, az iskolák kapui megnyílnak s így a fürdőzés, nyaralás Magyarországon befejeződik.
Fürdőzésről, nyaralásról nyáron szokás csak beszélni, legföljebb még tavasszal, mikor már felvetődik a hová megyünk nyaralni?, milyen fürdőhelyre utazunk? kérdése. A nyaralás befejeztével egy-két szó esik még zsúrokon, találkozásokon, amikor megkérdezgetik egymást az ismerősök, ki hol töltötte el a nyarat, meg volt-e elégedve a nyaralásával s aztán jönnek a földícsérései a külföldi nyaraló- és fürdőhelyeknek és leszólásai a hazaiaknak. Az összehasonlítás a legtöbb esetben a külföldi hely javára esik, ahol a fürdővendég nagyobb kényelmet talál, jobban szórakozik és a nyaralása kevesebb költségbe kerül. Az eredmény nem az, hogy a hazai fürdőink hibáin javítani iparkodnának vagy hiányait pótolni törekednének, hanem az, hogy évről évre többen mennek ki idegenbe.
Ha a hazai fürdő- és nyaralótelepeink látogatottságát fokozni akarjuk, akkor nyomban a nyaralási időszak befejezése után hozzá kell fogni a következő nyaralási év megszervezéséhez, ilyenkor kell előkészíteni az itthon való nyaralás ügyét.
A nyaralás kérdése Magyarországon akkor is a legnehezebben megoldható kérdések közé tartozott, amikor a mienk volt a Felvidék és Erdély a maga festőien szép mérföldekre terjedő fenyveseivel, balzsamos levegőjű üdülőhelyeivel, kincsekkel föléről forrásvizeivel; amikor a mienk volt Bártfa, Borosznó, Herkulesfürdő, Koritnica, Pöstyén, Szliács, Trencsénteplic és a mienkének mondhattuk a fenséges tátrai fürdőhelyeket, a csodaszép klimatikus telepek sokaságát.
Vissza