Fürdőszezon

Előszó

Részlet a könyvből:
"A fiú híres volt, de ezt még senki sem tudta. Viszont az egész élet még előtte állt. Pillanatnyilag a lakbér kifizetése okozott kínos gondokat.
Nem ez volt az első válságos időszaka. Színházigazgatóként a legrövidebb időn belül deficitet csinált. Egyébként versenyezhetett volna neves vállalkozókkal is annak ellenére, hogy az általa "rendezett" forradalmakhoz nem kapott állami szubvenciót.
Egy alkalommal a szükség arra kényszerítette, hogy meglépjen a pénztárral. Egyszemélyes vállalat lévén a botrányról is maga gondoskodott. "A könyvelő olajra lépett" - írta a tudósítás. Sötét szemüvege mögé rejtőzve felhajtott kabátgallérral cipelte a bevásárló szatyorban a szivaros dobozt, amelyben árulkodóan csörömpöltek az aprópénzek. Menekülése közben háromszor cserélt taxit, míg a pályaudvarra érkezett.
A pénztárnál csak azt suttogta:
- Egy jegyet második osztályra.
Amikor a pénztáros megkérdezte, hogy hova, egyszerűen félrefordult. Leült egy útba eső betontuskóra. Legbiztosabb rejtekhelynek a pályaudvar csarnokának "Találkahely" feliratú része látszott, mert ott senki sem kereshette.
Mi lenne, ha az az alak ott, aki feltűnően feltűnés nélkül áll és időnként felpillant újsága mögül, a Svájci Titkos Szolgálatnak dolgozna, az az esőkabátos pasas pedig detektív lenne, aki őt a következő pillanatban letartóztatná? Vagy ha azon a táblán, amely a vonatok indulását és érkezését jelzi, egyszerre megjelenne az ő neve "Philipp", és egy hangszóró szünet nélkül a személyleírását harsogná.
Talán az volt számára megírva a sors könyvében, hogy bűnözőként legyen híres. Ebben az esetben talán versenyezhetne azokkal, akikről a mai lapokban kiemelt címsorokkal írtak? Például azzal, aki feldarabolt hullákat tárolt a hűtőszekrényében. Vagy a jó bácsival, aki az iskolaudvaron mérgezett cukorkákat osztogatott, míg a kábítószer árusok le nem leplezték. Honnan szerezhetne ő, aki a sorozáson alkalmatlannak bizonyult géppisztolyt, amivel az áruházban a polcokra és az emberekre lövöldözhetne?" Vissza