Füles képregény-bibliográfia 1957-2013

Előszó

Részlet a könyvből:

"A jó képregény olyan, mint a kiváló húsleves. Egyetlen kanálban benne van a kilónyi hús minden zamata. Ráadásul a főzés és fűszerezés hatására újabb ízekkel is gazdagodik. Tévedés ne essék: a magyar képregényre gondolunk. A másik, a világ többi részén elterjedt comics egészen más dolog, saját, önálló műfaj, nálunk nagyon sokáig nem is ismerték. De miénk, a hazai! Olvasók tíz vagy akár százezrei szórakoznak, izgulnak rajta, várják hétről hétre a folytatást, szeretnek meg segítségével egy-egy írót vagy műveit. Bizony, van, aki iskolai finisben a kötelező olvasmányokat röviden ismertető kiadványok divatba jötte előtt képregényben futotta át az Egri csillagokat, de a többség egyszersmind meg is kedvelte, és (talán) utóbb el is olvasta a művet.
A magyar képregénynek az a jellegzetessége, hogy nem egyszeri, kifejezetten rajzos történetnek kitalált sztorit ábrázol, mint a comics és a manga, hanem valamilyen irodalmi művet dolgoz fel úgy, hogy a szöveg és a művészi igényű rajz együttesen adják vissza nemcsak a cselekményt, hanem a mű hangulatát, szereplőinek jellemét és esetleg humorát - új, önálló és jó esetben az eredetivel egyenértékű alkotást hozva létre. Nem csak Magyarországon létezik ilyen, de nálunk különösen elterjedt.
Ha rejtvény, akkor Füles - ez a mondás mélyen rögződött évtizedek alatt az emberekben, de nem kevésbé jellemző a másik változat is: ha képregény, akkor Füles. A képregénykultusz hajnalán, a hatvanas-hetvenes években akadt a rejtvénymagazinon kívül néhány olyan - mára jobbára már megszűnt - újság, amely szintén közölt rajzos történeteket. De sehol olyan mennyiségben és minőségben nem jelentek meg ilyenek, mint a Fülesben. Néhány éve egy, a Füles ismertségét felmérő médiakutatás során arra a kérdésre, mi jut elsőként eszébe a Fülesről, száz megkérdezett közül kilencvenen azt válaszolták, hogy a rejtvény és a képregény. Hát persze, amikor a Fülesben a lap 1957-es alapításától napjainkig összesen mintegy ötszáz képregény jelent meg! Már az első számban is találhattak ilyet az olvasók, méghozzá valódit: a szövegek nem a rajzok alá írva, hanem buborékban voltak olvashatók benne, ami akkortájt még újdonságnak számított.
Mint minden műfaj, a képregény is csak akkor élvezhető, ha tehetséges emberek munkájával készül. A Füles történeteit rengeteg kiváló művész készítette és készíti. Ilyen volt a legendás Korcsmáros Pál, aki egy Bud Spencer-film eltúlzott koreográfiájával mindjárt két méterre repítette az orrba vágott figurát. Alakjai nyomban megjelennek lelki szemeik előtt azoknak, akik Rejtő Jenő-könyveket olvasnak." Vissza