Fülep Lajos Baranyában

Előszó

Fülep Lajos a második magyar reformnemzedék nagy alakja. E nemzedék legjobbjai mintha megérezték volna, hogy a tizenkilencedik századdal valami végérvényesen elmúlik, és a huszadikkal valami új kezdődik a magyar szellemi életben. Ady és a Nyugat írói a magyar irodalom a forradalmár megújítói. Bartók és Kodály a népdalban gyökerező modern magyar zene megteremtői. Rippl-Rónai és Egry új festészeti nyelvet szólaltatnak meg. Lukács György a filozófiai, Szabó Ervin a társadalomtudományi gondolkodás számára tör új csapást ...Se néhány névvel csupán a változás fő irányait jeleztük... Ebbe a „csillagrendszerbe" tartozik - születése után száz évvel ezt világosan látjuk - Fülep Lajos munkássága is, aki - annyi más érdeme mellett - mindenekelőtt a filozófiai megalapozottságú művészettörténet megteremtésével lépett a második magyar reformnemzedék legjelesebbjei sorába.
1885. január 23-án született Budapesten. Nagybecskereken tesz érettségi vizsgát. Előbb vidéken, majd Budapesten újságíró. Amikor 1906- ban megjelenik az első „igazi" Ady-kötet, az Új versek, „fölfedező" cikket ír, s ezzel végérvényesen elkötelezi magát a társadalmi és szellemi megújulás ügye mellett. Hosszú utazásokat tesz és alapos művészettörténeti tanulmányokat folytat külföldön, jár Franciaországban, Angliában, Németországban, a leghosszabb ideig Olaszországban tartózkodik. 1911-ben Firenzében A Szellem címmel - Lukács Györggyel - folyóiratot szerkeszt. Előbb a budapesti egyetem bölcsészeti karán szerez doktorátust, majd 1916-ban beiratkozik a budapesti Református Teológiai Akadémiára. 1918-ban kápláni, 1920-ban papi vizsgát tesz. Vissza