Cimélia

Előszó

1996-ban, a magyar honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából rendezett országos ünnepségsorozaton a magyar nemzeti könyvtár "Kincs, műkincs, közkincs: az Országos Széchényi Könyvtár ciméliagyűjteménye" című kiállítással vett részt. Sajnálatos módon a kiállítást akkor csak szerény külsejű katalógus kísérte magyar és angol nyelvű változatban. Most 2000-ben, amikor a "Libri de libris" sorozat első köteteként a kiállítás anyaga díszes alakban, kétnyelvű kiadásban megjelenik, nemcsak annyi változás történt a korábbi szegényes formához képest, hogy minden darabról színes reprodukciót közlünk, hanem bemutatunk néhány új ciméliumot is, melyek technikai okokból (pl. nagyságuk miatt) nem szerepeltek a kiállításon. Bővítettük a leírásokat is, megadjuk minden tétel jelzetét és méretét, továbbá a bemutatott reprodukció folió-, illetve oldalszámát, valamint kéziratok esetében az íróanyagot. Mivel ősnyomtatványaink íróanyaga általában a papír, nem jelöljük, csak pergamenre nyomtatott díszpéldányokról van szó. A leírások kitérnek az egyes darabok korábbi possessoraira és provenciájára is, ami azért szükséges, mert kötetünk nem tartalmaz gyűjteménytörténeti kitekintést. Minden leírásban külön kiemelt, rövid lemma foglalja össze, miért tekintjük az illető darabot ciméliumnak. Kötetünkhöz tájékoztatást csatolunk a legfontosabb szakirodalomból.
Az 1996-os kiállítás címében háromszor ismételt és hangsúlyozott "kincs" szó arra utal, hogy könyvtárunk gyűjteményeiben - afféle kincseskamrában, kincstárban vagy kincsesházban - felbecsülhetetlen értékek rejtőznek. A legrégibb kéziratok és a legkorábbi nyomtatványok között kiváltképp sok kincset érő darab található, melyeket hagyományos szakszóval ciméliumnak neveznek. Vissza